Messiás kell, vagy legalább egy őszinte evangélista, örömhírhozó és végül korbácsnyelvű próféta, aki ha kell, erővel kényszeríti ezt a semmirekellő, nyöszörgő, megtépázott antinyájat a jövő karámjába. Szigorú óvó néniért, nyakas, régivágású tanárért imádkozom. Állítsa sarokba a rossz fiúkat…

 

Megidézem Kossuthot, Bibót, Nagy Imrét, de Dózsával és Koppánnyal is szövetséget kötök, ha kell! Talán az első világháború után volt ilyen az ország, talán a második után… Nem túlzok, nem vagyok színpadias. Nem az épületek állnak romban, hanem az emberek; hitetlen, kiábrándult, remény nélküli arcok, lélek nélküli testek.

 

Lehajtott fejű, szédelgő csorda lett a nemzet. A húsdarálóra várunk? A kolbásztöltésre? Arra, hogy a MI sódarunkat aggassák a füstölőbe? Arra várunk, hogy a karvalyok a szerencsétlenségünkből harácsoljanak olyan vagyont, amit el sem képesek költeni???

 

Elég volt! Elég volt! Folyik a vér a Pesti utcán! Akasszuk fel a királyokat! Legyünk szigorúak, hogy majdan újra gyöngédek lehessünk. Békét akarok, készüljetek velem a háborúra…

 

Ui: változás, szent a Te neved…