Ez a hétvége is arra tanít, soha ne add fel az álmaid. Ha hibázol, vezekelj, de az álmaid akkor is tartsák benned a lelket. Aztán visszatérsz az élethez. Hurkát töltesz, kolbászt. Darálod az izmot, inat, belsőséget. Közben arra gondolsz, miért nincs itt akit a szíved kíván. Kint a kondérban ott fő a tegnap még élő disznómáj és a kedvesen ívelt vese. Ott rotyog, fő, időnként felveti a forró lé, felveti amiből rövidesen hurka lesz, benned pedig a tegnapi boldogság apró morzsái gurulnak szerteszét. Aztán megkóstolod a befűszerezett vért. Piszkos kézzel, mintegy romantikus kannibál azon tűnődsz, miért kerültél zsákutcába. Mélázik Kannibál Lecter. Közben megcsapja az orrod a hurolt bél vad szaga. Fintorogva keresed a munka szépségét, végül is csak kipucolod a disznó belsőségeit, hogy aztán megtölthesd a finom falatokkal. Hatházi Laci mondja, mind a 32 fogát villogtatva, a disznóvágás egyszerű dolog; leöljük a jószágot, ledaráljuk, aztán visszatöltjük a belébe. Szépen eufemizálva a gyilkolás tényét, némi fűszerrel, gasztro-indokkal elfedve egészen még papíron is a pavlovi reflexig lehet fokozni a disznóvágáskor készülő finomságok elemzését.

Kezdve a disznó legnemesebb részéből, a szűzpecsenyéből készített, pácolt rablúhústól, az enyhén csípős házi-(paraszt)kolbászon át, a majoránnás, köményes hurkáig, amely roppan, soha nem puha, istenments(!) lácsu, amelyből szinte kiperegnek a rizsszemek, és isteni arányérzékkel kap helyet benne a belsőség, vagy a véres esetén a vér és a szénhidrát. Egykor gondolom, hajdina, vagy árpagyöngy is megtette, manapság azonban a rizsnek nyitott tért a magyar konyhaművészet, már csak azért is mert nincs olyan „háborús” mellékíze.-)))

A magyaros, házi finomságtól függetlenítve emésztőszerveim, zuhanyzás közben eszembe jutott, a hűtőben van még a Zakopánéban vásárolt Kielbasa nevű csodából. Ez "a kolbász" a lengyeleknél, olyan büszkék rá, mint mi a gyulaira vagy a csabaira. Számtalan formában lelhető fel, azonban az isteni lényege, Platóni ideája, hogy fehér kolbász, mint Németországban a bajor virsli, vagy a türingiaiunokatestvére. Nincs benne paprika, van ellenben belőle füstöletlen zöldfűszeres, vagy különböző módon, vagy inkább különböző fával tartósított változat. Ez a kolbász főzni és sütni is jó, és ez szolgál a Zurek nevű levesük egyik alkotórészeként. (mondják, hogy hasonlít a régi cserkészkolbászhoz, meg a lecsókolbászhoz is, én azért óvva intenék mindenkit ezen magyaros termékek kíméletlen zurekesítésétől, mert az bizony korcs szerelem gyermeke lenne!)

Hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni:

Rossz ébredő és sokat próbált fekvő,

Az Életnek rosszul nősült veje,

Vallástalan és nőtlen, öreg vő.

 

Ma kell kihúzni a szomorú tőrt,

Melyet az Élet szívembe belévert,

Ma felejtek el minden igazat

S ma bocsátok el minden régi némbert

Bukdosik a lelkem,

Mint szamár a jégen:

Meghanyatlott

Az én büszkeségem.

 

Nagyon meghanyatlott

Ős fenyő módjára

S a volt úrnál

Nincs szomorúbb árva.

 

Fürész fürészelte,

Fejsze nekivágott:

Büszkeségem,

Óh, halálra váltott,

Búcsuzom már tőled
Bölcseséggel telten
S bölcseséggel
Bukdosik a lelkem.