No, akkor ma korán feküdjünk le. Holnap nagy dolog vár ránk. Ne beszéljünk mellé, sőt egyáltalán ne beszéljünk. Forró fürdő, egy kis tea még belefér. Aztán irány az ágy. Csöndben, mint amikor nagy megrázkódtatás éri az embert. Csöndben félszegen. Aki nem tud egyből elaludni, az még olvasgassa a Példabeszédeket, nem fog megártani. Aludjunk hosszan, álom nélkül. Olyan mélyen, hogy önkívületi állapotba kerüljön a lét… Ne is legyen. Ige nélküli mondatok. Szabálytalan alakzatok.
Aztán reggel, kezdjünk mindent úgy, mintha a legnagyobb rendben volna. Kezdjük korán a napot. Korai kelés, korai zuhanyzás, borotválkozás, készülődés. Reggelizzünk. Bőségesen lassan. Az étel lenyűgöző, idegnyugtattó illata töltse meg a konyhát. A sülű hús, a sercegő kolbász, az arany tojás. Közben hallgassunk kedvcsinálónak valami nagyon vidám zenét. A Gedeon bácsit, a Szállj el kismadárt, vagy éppen Brown bácsitól az I feel good-ot… Énekeljünk. Mintha minden a legnagyobb rendben volna. Az utcán köszönjünk a szembe jövőknek, ha ismerjük, ha nem. Az utcán köszönjünk az ellenségünknek és ne idegeskedjünk az előttünk tötyörgő autós miatt. Ha párhuzamos sávba érünk, nézzünk át a kocsiba. Akkor is bocsássunk meg neki, ha nem egy szőke nő…
Ennek a napnak más értelme lesz. Ezen a napon minél több barátunkkal kell beszélni. Minél többel kell találkozni. Mert a mai napon el kell mondani a titkot: ma jött meg, ma érkezett. Végre itt van… Mindenkinek rá kell ébredni; eljött hozzánk, kézzelfogható valóság lett.
Ma találkozni kell a szülőkkel, nagyszülőkkel. Ma szelíden induljon minden mondat és a vége sem lehet karcos. Ma el kell mondani, jobban szeretjük őket, mint valaha. Ma végre parolára kell nyújtani a kezet. Ma végre össze kell ölelkezni elhidegült apáknak és fiaknak, sokat tűrt és hallgató anyáknak. Ma végre ki kell mondani: mától másként lesz.
Ma ki kell nyitni a spájzakat és fel kell bontani a jobb időkre, ünnepekre félre rakott bort…
Azon napon el kell menni a lányhoz, gyűrűt kell neki venni-vinni és akkor is állni a tekintetét, ha visszadobja. Azon a napon erősnek, türelmesnek kell lenni… Azon a napon ér véget a válság. Azon a napon kezdődik az új élet. Azon a napon leszünk újra közösségben nemzet, egyénileg ember… Vissza kell szelídülni az élethez. Vissza kell térni a forráshoz. Nem gondolni a halálra, épp elég, ha ő gondol ránk. Akkor enni, ha éhesek vagyunk, akkor inni, ha szomjasak és akkor szeretni, ha az a szív parancsa, nem a testé…
Ez a végső megoldás…
