Akkor most álljon ki valaki elénk és mondja meg hogyan legyen tovább! Valaki, aki elég okosnak tartja magát fejtse ki, hogyan fogjuk fizetni a svájci frankos hiteleket, hogyan tartjuk meg a részletre vett autót, lapos tévét, mosogatógépet. Valaki csapjon végre az asztalra és nyúljon a hónunk alá; mosolyogva biztosítson minket, lesz munkahely, lesz euró, csökken az infláció, lesz sose látott perspektíva.
Mit bánom én, milyen színű, mi csinált eddig, dudás volt-e a pokolban, vagy könyvelő a mennyországban, a lényeg, hogy bátorítson, szemével biztasson, gondolkodás nélkül mögé merjek állni.
Igen, így csírázott ki, ilyen gondolatokból született minden elnyomás, önkény és hátborzongató diktatúra. Az elkeseredés, a félelem, a rettegés így adott hatalmat az álmessiásoknak, az erősnek tűnő Antikrisztusoknak. Így került hatalomra, Hitler, Sztálin és minden Nagy Testvérük. Amikor az értelmiség keze is tapsra lendült, amikor a színekben gondolkodók egyszeriben a fekete-fehér mellé álltak, amikor a pénz nagyobb úr lett, mint a józanész, és a fontosnak tartott értékeket kiröhögték.
Az értelmiség hangját évek óta nem lehet hallani Magyarországon. Már az is megkérdőjelezhető, hogy létezik-e, létezett-e ebben az országban nagybetűs Értelmiség? Van-e (volt-e) olyan réteg, amely képes összefogni, utat mutatni, kérdéseket feltenni? Van-e értelmiség, amely képes lobbizni, hatni, terveket szőni, hitet kreálni ebből a végtelen pesszimizmusból, amely évszázadok óta ködként borul a Kárpát- medencére?
Hol vannak a tanárok, jogászok, ügyvédek, mérnökök, orvosok, újságírók, diplomás közszolgák? Hol vannak, akik ha összeráncolják a szemöldökük, megrettennek a politikusok, a kufárok és egyéb némberek? Hol vannak azok az emberek, akik a saját tulajdonuknak hiszik ezt az országot, akik nem akarják szétlopni, szétprivatizálni? Akik azt akarják, hogy a gyerekeik itt éljenek 100 év múlva is!?! Akik azt szeretnék, hogy fehér ingben, fekete mellényben, kokárdával a mellén, magyarul szavalja a Talpra magyart! egy 10 éves kisgyerek 2050-ben is? Hol élnek, akik jó érzéssel, önként fizetnek be a közös kasszába? Hol vannak, akik egy évi rendes jövedelmüket áldozzák egy tudós akadémia létrehozásra?
Kedves értelmiség! Ti vagytok, lesztek a megváltás, a jövő záloga. Az állami által finanszírozott diploma, melyet oly boldogan vettetek át egykor, pontosan erről ad tanúbizonyságot.
Nektek kell ráütni a demagóg, populista szájára! Nektek kell elkapcsolni a kereskedelmi médiumok elhülyítő adásait! Nektek kell kivinni a gyerekeket a szabadba és megértetni velük, ha minden a buta fogyasztásról szól, semmi perc alatt pusztítjuk el a fajtánk és ezt a gyönyörű kék bolygót!
Kedves magyar értelmiség! Nektek kell most összefogni, összesúgni, elzavarni azokat, akik önös érdekből, hatalomvágyból és hatalomféltésből megosztanak! Nektek kell bátorítani, segíteni az elesetteket és rászorulókat. Nektek kell ébren lenni, vigyázó szemeiteket az igazság felé fordítani! Nektek kell utat mutatni! De mindenek előtt, nektek kellene most felébredni!
És ha ez végre sikerül, akkor továbblépni. Ti beszéltek idegen nyelveket, hát fordítsátok le a nagyvilágnak: a hátrányokból erényt kovácsolunk és „magyar” mintát adunk az egész világnak, újrakezdésből, közösségből, és kitartásból.
