Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
virágzik a, virágzik a tó partján.
Beteg vagyok, fáj a szívem,
nem sokáig, nem sokáig élek én már.
Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,
a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
a hűségnek, a hűségnek virága.
De sok szőke, barna leány,
megcsalt engem, megcsalt engem hiába.
Ha meghalok a síromra nefelejcset tegyetek,
hadd mondja el, nem én hanem ők csaltak meg engemet...

 

Tegnap Szinetár tanár úr egy népszínmű-paródiával ajándékozta meg a közönséget. Azóta ezt a nótát dúdolom...-)

Vajon miért?-)))