Ez a címe Sommerset Maugham darabjának, amit ma este játszanak a nagyszínpadon. Szerelmi körutazás. Talán csak ennyi az éltünk, egy rövid körutazás, az élő testek, fehérjeláncolatok világában. Egy bohó, buta, néhol komoly, néhol nevetséges, bugyuta körutazás a Szerelem nevű égitest körül.
Olvasom a megjegyzéseket és nevetek. Nevetek azon a szappanoperán, ami ilyen kellemes társaságot teremt. Olyan érzésem van, mint egy nagy piacon. Nagyapám imádta a piacot. Akkor is alkudott, ha esze ágában sem volt vásárolni. Egyszerűen lelki kielégülést okozott neki, ha az eladót két vállra fektethette. Arra gondolok, mennyire élvezte volna 'Sztambult, a Török Riviérát, vagy éppen Tunéziát. Bár őszintén megvallva, az olyan helyek, ahol nem árulnak disznót, lovat, tehenet, nem is lennének izgalmasak számára...
Írjatok csak! Bátran. Jól esik, még akkor is, ha néha csak bazsalygok, nemcsak én vagyok nagy gyerek. Hiába tanultunk pszichológiát, hiába minden észérv, minden szociológiai ismeret. Szinkretizmus és tárgy körüli összeverődés, a szerelem, mint olyan, bolondot csinál belőlünk. Meg ez az internet nevű ablak is, ahol arc és név nélkül lehet dobálózni. Ajánlatokat tenni és véleményt formálni.
A titkokra éhes olvasóknak, csak annyit mondok, nem reménykedem, és nem várok semmit. Csak annak örülök, hogy már nem a leköpnivaló kategóriába sorolnak. Annak örülök, hogy kiderült, nem vagyok rosszakaró, számító és elveszett lélek, beszélnek velem.
Nem tudom, mit hoz a holnap, nem tudom, magamhoz ölelem-e majd a boldogságot. Lesz-e olyan nő, aki igent mond nekem, egy ragyogó napon, egy hűvös templomban. Nem tudom meddig tart ez megváltozott, mélyen érző állapotom és mikor jön elő a nagyképű, lekezelő másik, akit meggyűlöltem...(ó szent skizofrénia)-))) Nem tudom van-e jövőm, vagy csak múltam.
Keserédes lettem. Étcsoki. Hiába a magas kakaótartalom, ember kell, aki ezt elviseli és szereti. Vagy egy olyan társ, aki erre kattan rá.
Kérdeztétek mit szeretnék.
Higgyétek el tudom, mit akarok. Azt is, hogy kivel...
Visszakozom... Vagy legalább is azt tudom, milyen személyiséggel, milyen emberrel lennék képes kihozni "magunkból" a maximumot.
Édes élet, miért vagy mégis keserű???
