Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Körhinta…

2008. augusztus 22. - Cardinalis
 

A Filmmúzeumon Fábri Zoltán számomra legkedvesebb filmje megy, a Körhinta. Nem akarom egyszerű szavakkal elintézni. Ezt átni kell!!! Újra és újra. Hogy megidézzem őket és lerójam tiszteletem, leírom a szereplők nevét Bíró Máté (Soós Imre), Pataki Mari (Törőcsik Mari), Pataki István (Barsi Béla), Patakiné (Kiss Manyi), Farkas Sándor (Szirtes Ádám)… Hány és hány mondatot tanultam meg ebből a filmből. Hányszor és hányszor éltem át azt a táncot, amit Máté és Mari tánccol, már zene nélkül, szembefordulva, korral, atyai akarattal, és a megszeppent, sorsába beletörődő közösséggel… Máté hős(szerelmes) lesz, Mari a szívét követi, az apa, a zord, öreg, keményfejű Pataki meg a végén elmosolyodik…
 
 
Ahogy nézem a filmet, arról álmodom, hogy Bíró Máté vagyok. Máté, aki szembeszáll a világgal, aki azt mondja nem a „sár” az élete. Bíró Máté vagyok, aki nem tágít, aki a végsőkig kitart, csak mert az álmai és a szívében dohogó szerelem így parancsolja. Szív és az álmok… 31 évesen még mindig hiszek bennük. Hiszem, hogy nincs igaza Sz. Edinának. Hiszem, hogy nem a pénz, nem a számítás és ámítás. Hiszem, hogy nem a bűn, hanem a bűnbocsánat!!! Hiszem, hogy az ember képes változni, Pálfordulni, képes magát a szennyből, szarból kiemelni. Hiszek a szerelemben, és abban is, hogy az idő múlásával nem kérgesedik a szív, legföljebb tanul és emlékezik.  
 
Hiszek abban, hogy F. Gábor és B. Ildikó egyszer ismét úgy néz majd egymásra, ahogy illik, ahogy kell. Hiszek abban, hogy egyszer ismét együtt megyünk Görögországba. Mi a barátok. Hiszek abban, hogy „olyanvalaki” lesz mellettünk, akit hiba nélkül szeretünk, és aki talán még gyermekkel is megajándékoz minket. Hiszek abban, hogy J. elsőként a három gyermekkori barát közül megtalálta az igazit, B. személyében és az ő lakodalmukba megyünk elsőként.
 
Canonnak!
 
Keményebb hangvételű hozzászólást kaptam tőled, de hidd el értelek. Azt gondolom te nem figyeltél. Nem időhúzás az iskola. Nem arról van szó, hogy hétköznapi dolgokban fogok feloldódni. Nem arról, hogy egy újabb papír megszerzésével, én ismét kitehetem az ablakba: látjátok okos vagyok.
 
Nem erről van szó. Arról, hogy célokat kerítek magamnak, értelmes dolgokat, hogy ne fulladjak egy kiszáradt szerelemtó, dagonyájába. Újabb célok, sikerek kellenek, amelyek megedzik a szívet, a lelket. Tudom, belül kellene átélni most a nagy metamorfózist. De Canon, itt az ideje, hogy kifelé is éljek. Ezért indult a blog. Ezért a nagy szájtépés. Ettől bőrkeményedéses mind a 10 ujjbegyem. Utakat keresek, a megtisztulás helyes ösvényeit. K. most is itt van velem egy utcában. Ott áll az autója. Majdnem idelátszik. De nem őrülhetek meg ettől, nem golyózhatok be. Meg kell mutatnom, hogy van még élet, van még valami, ami nekem maradt. Ő győzött.
Emlékszel mit mond az ABBA nóta, a THE WINNER TAKES IT ALL?
The winner takes it all
The loser standing small
Beside the victory
Thats HIS destiny
 
Ő szerelmet, új reményt, új álmokat, társat, célokat kapott. Nekem csak egy vesztes maradt. Egy vesztes, akivel együtt kellett feküdnöm és ébrednem. Egy vesztes, akit senki sem sajnált.
 
Elfogadtam a szabályokat, de azt nem, hogy billogként kell magamon viselnem a hibáim. És azt sem fogadtam el, hogy kutyából nem lesz szalonna. Nem fogadtam el, hogy a sors ezt rendelte nekem. Küzdök. Magammal, magamért, a magam módján.
 
Önmagunkkal harcolni a legnehezebb harc, önmagunkat legyőzni a legszebb győzelem. Asszem Madách mondta. Ne intézzük el egy vállrándítással…
 
Jah és hogy mitől lesz mindez egyedi? Mitől lesz ez csak az enyém? Mitől lesz ez több, mint egyszerű csalódás, szakítás, szerelmi bánat? Mitől lesz univerzális érték? Mitől lesz példa? Mitől lesz emelkedett, éteri, mennyei, hősi? Nem tudom… Talán attól, hogy őszinte, bátor, és mindannyiónk számára reménykeltő…
 
De ebben én is csak reménykedem…  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr19628192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Helena 2008.08.22. 20:10:39

...volt egy fiatal lány. Tele álmokkal, reménnyel, versekkel, ideákkal. Mindent tudott a matematikáról. Mindent, persze korához képest. 15-16 évesen, már derivált, integrált, már határértéket számolt, imádta a diszkrét matematikát... ha fájt belül valamije, mert a kamaszok fájnak ám... akkor mindig számolt. Összeadott, kivont. Ott volt az országos matematika verseny legjobb 8-a között. Szerelmes lett. Repült, szárnyalt. Leérettségizett. Még az érettségi évében, mikor a felvételik még sehol nem voltak, ő tudta, hogy bárhová mehet, mert ott volt az országos nyolcban... Írt. Újságokban publikált. Helyi, és országos lapokban. Csupa álom volt, és terv, és még szerelmes is.
Építésznek készült. Felvették az Yblre. Csont nélkül. Pedig nem volt jó tanuló, csak matematikából volt kiváló.
...repült a szerelméhez, hogy felvették...

Ultimátumot kapott. És választott. 18 évesen férjhez ment. Nem volt még, vagy alig volt 20, szült egy gyermeket. Minden kiesett a kezéből. A toll, az íráshoz, a számok a fejéből. Már nem számolt, csak volt. Tenni volt csak, de vágyni nem. Minden erejével jól akarta csinálni. De 21 éves korára beleszakadt. Elvált, majd rá egy évre újra hozzáment ahhoz, akihez először. Szerelmes volt minden erejével. Pedig még ugyanabban az évben felvették informatikusnak az egyetemre. De megint nem ment el. Szállt, mert mindent odaadhatott. Egyetlen álomnak élt. Hogy valakit nagyon szerethet.

De szétfeszítette a tudás vágya. Szétfeszítették a versek belülről. Titokban írt, titokban publikált.
Majd titokban járt főiskolára. Közben született még egy gyermeke. De tette a dolgát. Titokban, esténként tanult. Az első félévében 14 vizsgája volt. Nem tudták, hogy főiskolára jár. Végighazudott legalább 3 évet, mikor kiderült otthon. Nem volt értéke a tudásának, mert hazug volt. De már tudta mit akar. A tudást birtokolni.
De felaprózódott az anya szerep, a feleségszerep, a munka, a tanulás között. Még mindig tanul. Idén szeptembertől egy egyetemen végzős, egy főiskolán elsős lesz.

Különél. (illetve már lassan fél éve egyedül él a gyerekeivel) (azt gondolja, kinek kellhet ő, hiszen két gyerekkel… De igazán nem is érdekli a saját szerelmi élete. Nincs olyan neki)

Nem hiányzik neki a lebegés, a szárnyalás, mert azt tanulta, hogy az ultimátumot jelent. Mindig választani kell aközött, hogy okos nő legyen, vagy feleség. A kettő együtt nem kell. Talán senkinek nem kell.

Boldog. A tudásában menedékre talált. A sok titok megtanította megismerni az embereket rezdüléseikből. Már nem kell hazudnia senkinek.

Jövő hét kedden szigorlatozik az ELTE-n progmódszertanból és adatszerkezetekből. Már olyan kevés van… Tervezi a PHD-t.
Ha szomorú, ha ideges, ha szorong, újra számol. De már nem összead, nem kivon. Bináris számrendszerben számol.
Néha ír. De nem mer, mert túl sok van benne belőle. Lemeztelenedik általuk. Most épp egy verses mesekönyvön dolgozik. De megijedt attól, hogy tetszik másoknak is. Megijedt attól, hogy elkezdték kérdezni ki kicsoda? Megijedt magától. Megijedt attól, hogy nem tanult versírást. Hogy nem tanult soha ilyet, csak magától jön belőle.

Tanulj. Önbizalmat ad, és hitet önmagadban. És álmodj közben. Az ELTE-re, mikor átsétálok –mert gyalog megyek- a Petőfi hídon, mindig megállok lenézni a Dunára, és hagyom, hogy a szél körbeöleljen. Érzem, amint pajkosan csiklandoz, amint a hajamba kap… Ilyenkor úgy érzem, enyém a világ, és magától terül szét a mosoly az arcomon. Bevallom, ilyenkor azt gondolom, én magam is szél vagyok. Ezért nem értem az embereket.

Mindig megmosolyogtat ez a gyermeki játék. És mi történik? Az emberek rám köszönnek az utcán. Azt szoktam mondani, ha megkérdezik a barátaim Budapesten, hogy ki volt az: - Nem tudom! Nem ismerem, csak megismerte az örömöt az arcomon. Annak köszönt!

Örülj! Táncolj! Halld a szelet, érezd a napot! Tanulj.

(bocsánat, hogy hosszú lett. Inkább nem kommentelek egy darabig, meghagyom inkább másoknak.)

bull 2008.08.23. 12:03:28

A te Katád egy csodálatos nő és a te veszteséged...
Sirhatsz is utána!
Tiszta és őszinte és az összes mocsok lepereg róla!
Levetiteném neked azokat a jeleneteket amikor más emberek érzéseivel játszottál,olykor egyszerre többével is!
Elvált gyermekes anyukákéval,10 pár éves lányokéval,enyhe fogyatékkal élő leányzóval... stb sorolhatnám
és volt olyan is hogy két őszinte szívvel!
Nem szép dolog!
B boldog örömmel látom!
Kata ragyog tele reménnyel,tesz a boldogabb életért, arcát forditva a napfény felé halad és még ki sem virágzott!
Gyengéd rózsabimbó!
Dijazom mert szép és ismert nőként nincsenek bejáratva a lábai mint a jól olvasott könyv oldalai!
Megtehetné de még hogy megtehetné,nekem is jól esne... bevallom! kajánul vigyorogva,hatalmával tudatában élve szemtelenül bele vigyorogva a képembe közöl dolgokat...
-jobban is jártam ha behuztam a farkam!
Imádnivaló az én muzsám is!
Irigyeltelek! hozzáteszem mult idő!!!
A többi leányzó hát... játékszereid talán önmagad bizonyitására!
Ők vannak,elvannak!
Igy megértem,hogy szarba nyomták a fejed!
Olvasnak téged de nem ismernek!
Én ismerlek!

ez az élet kisfiam!
új életet kezdhetsz! de a régi rosszat jobbá már nem teheted!
Megjegyezték!

Nikol 2008.08.23. 12:06:23

Gratulálok te is utolag értékeled a dolgokat!
Sajnállak!

Zsu 2008.08.23. 12:18:59

Most olvastam az adatlapodat az iwiw-en Kedves Z. a hangya...
Röhej ez a közhely!
Szóval az eredeti hatása és értelm elvész...
Hát igen a róka meg a farka!
Hányinger
Ha ezt a sértettek látnák!
süti beállítások módosítása