Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Kirakat...

2008. augusztus 19. - Cardinalis

 

Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
 
Példabeszédek 23/10
  
Csak kirakat? Csak kirakat lenne ez az egész itt? (A blog, az égbe kiáltott szavak.) Csak önmagam nyilvános siratása? Újra és újra csak ennyiről szól a dal? Kesergünk és szenvedünk? Szánunk és bánunk? Ennyi lenne az élet? Egy újabb feledhető állomás? Egy újabb minden eddiginél hangosabb és jobban dokumentált szakítás?
 
A válasz szenvtelen: hát ennyi, fölösleges sírás, rívás, fogcsikorgatás…
 
Visszakérdezek… Ráaggatunk egy emberre minden ékszerünket, aztán hagyjuk, hogy kisétáljon az életünkből? Tényleg senki nem veszi észre, hogy földrengés volt?
 
Ó, hogy nevetnek odafent rajtunk. Ránk legyintenek; gyerekek… Gyerekek, akiknek hol a hardverük, hol a szoftverük hibás. Egyszerű fehérjelánchidak vagyunk. A szerelem is csak kémia. Szerves vagy szervetlen?
 
Hát az attól függ… Van-e benne szív..?
 
Mindig az éjszaka a legnehezebb. Annyi látogatóm van ilyenkor. Rég kihunyt csillagokról, emlék-emberek. Úgy járják át a szívem és a lelkem titkos zugait, hogy közben feldúlják a hitem, és megeszik a kelesztett reményt… Mégis néha várom őket. Néha, mint egy filmet lejátszom a boldog perceket. Lejátszom az elvesztett boldogságot…
 
Nem történt semmi… És az is csökken…
 
Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
 
Példabeszédek 23/16

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr71622350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Helena 2008.08.19. 12:35:31

...ó dehogynem látszik, hogy földrengés volt...

A természetben valahogy úgy van, hogy jön egy hatalmas természeti KATAsztrófa, elpusztít minden emberi kéztől származót. Minden gyarlóságot, és minden jót is... Majd kihajt a legszebb virág.

Nem lehet, hogy azért volt ez a földrengés, hogy mindent elpusztítson benned, hogy megváltozz? Nem lehet, hogy csak egy ilyen drasztikus, és hatalmas földrengés mutat neked őszinte tükröt és ezáltal válsz olyan emberré, mely már kész arra az emberi kapcsolatra, melyet őszinte szerelemnek hívnak?

Meg kell halnod talán ahhoz, hogy újjá születhess. Kész vagy újjá születni?

Helena 2008.08.19. 22:30:21

Erdős Olga:
Csak


csak lángolva, csak égve
csak apró darabokra tépve
csak pokolra hullva
csak fáklyává gyúlva
csak megrágva-kiköpve
csak ágylábhoz kikötve
csak boldogan lebegve
csak világot feledve
csak sírva is nevetve
csak sírba is temetve
csak csókokat rabolva
csak veszetten vadulva
csak könnyedén, csak játszva
csak hevülten is fázva
csak sosem megpihenve
csak mindig messze menve
csak mindörökké élve
csak együtt sosem félve
csak így éljünk, ha mered:
csak egy tét van: az életed!

méhecsketánc 2008.08.19. 22:52:58

Ahogy olvasom a sorokat, az jut eszembe, amit ma leírtál, hogy tényleg kell ez? kell e ezt tudnia másnak? kell a kirakat? Hogy mi a szenvedés? H mit élsz meg és hogyan? Mi köze ehhez másnak?
Akárhogyan is, akárki akármit is mond, ha neked ez az utad, tedd meg és ne hallgass. Akkor is írj, és ne törlődj innen, ha azt kapod: minek ez? miért ez?
Talán egy halk, szép irodalmi ízekkel díszített kiáltás. Kiáltás, affelé, akit elengedtél (azaz elengedni igyekszel) aki elengedett, kiáltás, azok felé, akik olvassák, és kiáltás, nem tudom, h s mint állsz az Odafentvalóval, de kiáltás Felé is...
talán segít. a zsoltáros is azt írja: kiálts...tedd ezt továbbra is.
ez a te gyógyulásod útja.
És nem utolsósorban BÁTORSÁG. Bátorság szólni, kimondani, leírni, vallani... (Hányan nem tesszük meg..)
S hogy földrengés volt, hogy puszító tűz volt, ezt ti tudjátok a legjobban. Az tudja, aki megélte, aki tapintotta a szerelemszenvedély ütőerét... jajjjj... de gyilkos is tud lenni.. ezt más nem értheti, talán átélte, talán ízlelte a szépséget, és a mindent átölelő agapét... ha nem, szegény ember, koldus szívű vándora a földnek.
olvasd jó szívvel Helenát, olyan gondolatai vannak.
S utolsó gondolatként: bár a szerelmed elégett (a kapcsolatra gndolok és nem az érzésre), ne engedd, h az önsajnálat megfojtson és elvegye tőled az életet, szakadékban tartson. Onnan van tovább, felfelé. Ezt a nehéz, de mégis örömhöz, békességhez vezteő utat kívánom neked.

Canon 2008.08.20. 18:33:54

Kedves emberke lassan átalakulsz, ha sikerül ez a metamorfózis. Az önzőségnek nagy ára van, bántja a lelkiismeretet. Ott támad, ahol a legjobban fáj és nincs ellenszere, csak az előre... tudod ha hátrafordulsz sóbálvánnyá dermedsz. Hogyhogy nem tudtad hogy szerelmes vagy, ha ebből kilábalsz sokkal jobban figyelni fogsz az érzésre ami így megmart. Ha lesz új szerelmed ne bántsd meg a múltaddal és Kata árnyékával, nem érdemli meg. Feltehetőleg nem egyedül akarod élni az életedet. Vagy szerezd vissza a lányt, vagy felejtsd el ami jelen helyzetben lehetetlen szerinted...
süti beállítások módosítása