Apám azt mondja megvénültem, szottyos a lelkem és öreg vagyok... Így kezdődik minden hülye én-regény. Alanyi költészet, gyomorforgatás, unalomidézés. Na de ne legyünk ennyire kritikusak. 31 éves vagyok. Nőtlen. Nem önhibáján kívül, de nőtlen. Apám unokát, unokákat kíván. Szeretné látni, hogy van feleségem, aki rajong és akiért rajongok. Azt mondja, esténként akkor nem őket hívogatnám az egyébként ingyenes céges mobilon, hanem gyereket gyártanék, etetnék, sétáltatnék (jajj de Belga érzésvilág tört rám) és legfeljebb (ne adj isten) az édes egyetlen nejemmel civakodnék. Szóval lekötném magam, lebéklyóznám, megállapodnék, meg minden ilyen konvencionális ócskaság, ami porszaga ellenére olyan sokat jelent vidéken. (Bevallom őszintén nekem is sokat jelent, azonban távolsága és elképzelhetetlensége végett most fanyalognom illik.) Ehelyett anyámmal pletykálok és néha odamondogatunk jóatyámnak, aki ismét csak a tv-t nézi, (édesanya szerint), ahelyett, hogy 59 évesen végre megváltaná ezt az istenadta világot. Anya nemrég is felhívott, azt mondja beugrott hozzájuk segédnek egy filigrán szemészdoktornő. Majd részletesen ecsetelte, mennyire magkapó jelenség volt Ő a szemek nagy doktorált mágusa.

Hát Zsolti, ez a kis nő olyan ügyes, csak úgy járt keze. És nem fogod elhinni csinos. Olyan göndör haja van neki mint Évikének. Összefogja hordja. Csak az a baj, hogy 35 éves. Meg férjnél van. Szereti, a Zeissnél is dolgozik, két gyereke van. De olyan csinos...

Édesanya locsog. Én csak hallgatok a vonal másik végén. Bőszen, nagyot. Valahol Ibrányban járok. Rozmaring utca. Talán otthon sincs. Továbbra is tabu vagyok. Utál. Megbántottam. Meddig lehet várni valakire? Ibrány nem vénnek való vidék! Ibrány veszélyes. A szíved egyszer otthagyod és zombiként élsz tovább. Tommy Lee Jones még csőre töltött winchesterrel se merne arra merészkedni.

Ibrány nem vénnek való vidék, mert a lányok fiatalok és szépek. Büszkék, konokak, akár az apjuk, keményfejűek és mégis varázslatosak... Ibrány mondom nem vénnek való vidék, nekem mégis úgy érzem egy éjjel megőszül a hajam, ha nem hív fel, ha nem mondja;

tudod mit vazze', nekem sem megy nélküled...