Még kellene írni Nyíregyházáról. Arról, hogy a felvételin János Zoltán elé merészeltem letenni az Élet és Irodalom egyik számát, amiben Ladik Katalin a versemet dicsérte… Akkor már szerelmes voltam a városba. Szerelmes az egybefüggű, zöld terek és terecskék városába. Szerelmes a főiskolába, a Sóstói erdő rengetegébe, a vén Tölgyes csárda vaslapos csirkéjébe. Szerelmes az alvilági, kénköves Metró klub fojtogatóan füstös, és fülledten erotikus világába.

Szerelmes a Kossuth térbe, ahol a gesztenyefák összes örömét és bánatát ismerem. Fütyültem már éjjel és hajnalban a Szarvas palétán, hajtogattunk zavarba hozott pultos lányoknak tulipánt a Jerevánban. Ültem egész éjszakákat átbeszélgetve ősszel és tavasszal a Doors előtt. 

Sírtam és nevettem a Krúdy moziban, éltem meg katarzis a Verebes féle színházban, amikor Csoma Judit olyan Blanche-t alakított, hogy a lélegzetem is elakadt. Ott voltam minden Vidor fesztiválon, hittem enyém a város, és amikor a Bujtos partjára költözhettem, akkor lefitymáltam a Central Parkot, nem érdekelt ki áll majd hordóra Hyde parkban, vagy a müncheni Englischer Gartenban.

Itt vagyok itthon. Itt engedtem el, a kórház sóstói részlegében a haldokló nagymamám kezét, itt nősültem, itt csodálkoztam rá a kisfiam csodaszép vonásaira, miután hónapokig gyakoroltam, mit jelent életben maradni.

Most értem meg, mit is írt Goethe, hogy aki nem vezet naplót a megélt pillanatokról, az nem is érdemli meg az életet. Rámszakad az élet szépségének, gyönyörűségének nehéz, de édes terhe. Rámszakad a súly, hogyan tudnék mindent meghálálni, anyámnak, apának, a kedvesnek, a fiamnak, a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek. Egyenként kopogni be hozzájuk és elmondani, köszönöm, hogy vagytok, hogy akkor sikerült életet kapni, amikor épp velem voltatok!

És szerelmem, Nyíregyháza, neked vallok, te vagy az örök helyszín, a via Sacra, az állandó, és világot jelentő deszka. Te vagy az örök kulissza, hitem, reményem, szeretetem tanúja.

Talán maradt még idő. Talán. Néhány perc. Néhány lélegzet, valami, semmi kis pillanat, leírni, kiírni, megfogalmazni, költeni, elbeszélni. Talán maradt.