(fotó: Molnár Tamás)
Az ellenzéki sajtóban, mint véres kardot hordozzák körbe a debreceni közmeghallgatást; íme a corpus delicti, a narancsízéről ismert, cívis városban, a bezzeg Debrecenben, ahová Kósa Lajos, mint Toldi Miklós, petrencés rúddal tereli a befektetni vágyó tőkét, a „népek” hangosan méltatlankodva elleneznek egy beruházást.
Az ellenzéki médiumoknak ez a gumicsont bőven elég, ahhoz, hogy tűpontos, kritikus lézerirányzékukkal ismét és ismét rámutassanak: az általuk csak „rezsimnek” nevezett politikai kurzus „ezer sebből vérzik”.
Igazuk is van, meg nem is, ahogy ilyen kérdések esetén lenni szokott.
Tény, hogy Mikepércs közelében a CATL kínai akkumulátorgyártó, egy gigagberuházással, 3000 milliárd forint értékben kíván gyárat építeni. Tény, hogy talán még a BMW földvásárlásai sem rázták meg ennyire Hajdú-Bihar vármegye lakosait. Mondták ugyan a magukét, hogy azokat a drága, jóféle, zsíros földeket nem kéne pitykéért odaadni a híres-nevezetes burkus kocsigyártónak, de tüntetés nem lett belőle. Nem mert még az ízig-vérig balos, debreceni nagygazda is azt mondta, többet hoz a városnak a BMW befeketése, mint azokon a földeken 100-1000 évig gazdálkodni. Így aztán ő is eladott a birtokaiból a befektetőnek.
Csak közben a debreceniek megéltek egy olyan szárazságot, amire csak a református, Károli-féle Bibliában van példa, meg odáig jutott a kisgömböcként hízó város, hogy már a Tisza drága vízét kell arrafelé kanyarítani, hogy jusson mindenkinek a közös kincsből, ami a szomjukat oltja. Megélték, hogy poros gödör lett a Vekeri-tóból, hogy a Hortobágy felől érkező puszta szelleme be-békacsint Nyilas Misiékhez…
És amikor kiderült, hogy az opportunista kínaiak (horribile dictu) savval teli akkumulátorokat akarnak gyártani, amihez töméntelen sok víz is kell, akkor a mindenhez is értő választópolgár leporolta a szekrényben régóta senyvedő cívis önérzetét és elindult a közmeghallgatásra.
És ott pedig kiderült, hogy a pulpitus öltönyös emberei, mellettük az egyébként általában mosolygós Papp László polgármesterrel, meg a pulpitus tövében helyet foglaló, mérgüket két tenyerükben gombolyító egyszeri emberek nem egy nyelvet beszélnek.
A beruházó, melynek képviselője egy kis gőggel állt a jóemberek elé, megpendítette hangvilláját és bizony a magas „C”-t kivágva, olajat vetett a tűzre. Papp László pedig szerte nézett, de nem érté mi folyik szűkebb pátriájában, mert ő csak abban biztos, hogy a befektetés sok-sok milliárd forintot hoz a konyhára; iparűzési adót, infrastruktúrafejlesztést, munkahelyeket, szalagátvágást, és jókora muníciót a következő választásra.
A nép, az isten adta nép pediglen csak azt látja, hogy elszabadultak az ingatlanárak a városban, hogy este-reggel nagy a dugó, hogy a korábban élhető város infrastruktúrája nem tud lépést tartani az erőltetett ütemű fejlesztésekkel. A közmeghallgatáson többnyire idősek adtak hangot a nem tetszésüknek. Idősek, akik most kapkodják a fejüket, hová lett a régi jól megszokott városuk, életük, életritmusuk. Ugyanaz a fajta-féle embertípus, aki a Nagyszerű-Britanniát simán a kiszavazta abból az unióból, ami bizony egyértelműen pozitív hatással bírt a brit nemzetgazdaságra.
A Debrecen kontra debreceni bennszülöttek közmeghallgatás így aztán kudarcba fulladt. Kudarcba, mert a beruházó és a város nem tudta megnyugtatni az ellenzőket, hogy lesz pénz vízre is, meg mindenre is, a „népek” pedig nem tudták megérteni, hogy bizony itt már akkora pénzek forognak kockán, hogy attól még a demokráciát is, zavarba hozott bakfis lányok orcáját megszégyenítő pír önti el… Ellentétben a közeli Nyíregyházával, ahol a dél-koreai WSCOPE minden mellékzönge nélkül épít "akkumulátorgyárat". Egészen pontosan "fóliagyárat", olyan fóliát, ami szeparátorfilmként kerül majd az akksikba.
És persze az újságíró ül a székében és néz maga elé. Mindent is elolvasott a gödi akkumulátorgyár anomáliáiról, tudja azt is, hogy a nagy autógyártókat, akik elektromosságban gondolkodnak, akksikkal kell ellátni, és úgy tűnik, hogy Magyarország akkumulátorelőállításban, világszerte irigyelt nagyhatalom lehet. Persze mindennek ára is van. Szerencsés esetben azonban, a tőlünk sokkal okosabbak alaposan meghányták, vetették a kérdést. Számoltak. Jól sáfárkodtak a vannal, és azt is kiszámolták mennyi víz lehet még a lábunk alatt. Ha szerencsénk van, akkor a pillanatnyi haszonszerszerzésen túl szemüket a távoli jövendőbe is vetették.
Persze az egy tál lencse története engem mindig óvatosságra int, ám én se nem politikus, se nem nagytőkés vagyok, csak egy középosztálybeli értelmiségi, aki talán még azt is érti, hogy gyógyszer sincs a világon mellékhatások nélkül.
Mellékzönge
A közmeghallgatás egyik pikánsnak tűnő rejtélye, hogy vajon milyen szerepet játszott az eseményen, egy a médiából is jól ismert kelet-magyarországi politikus. A Kölcsey Központban ugyanis a sorok között sokat járt-kelt, egy-egy felszólalóval sugdolózva beszélgetett és telefonjával az eseményről felvételt is készített Orosz Mihály Zoltán, Érpatak egykori polgármestere, jelenleg Nagykálló(!) város képviselő-testületének tagja. Jelenléte bár törvénybe nem ütközött, hiszen a rendezvény nyilvános volt, de mégis találgatásokra adhat okot bizonyos politikai körökben. OMZ feltűnése - hozzáértők szerint -, ugyanis többről szól, mint az átlagos szavazópolgár kíváncsisága. A debreceni polgári körökben ugyanis tudni vélik, hogy OMZ egy ideje a DK helyi szervezetével és annak vezetőjével áll(hat) kapcsolatban. Ha valóban így van, egy esetleges együttműködés azért lehet minimum pikáns, mert korábban az OMZ által csak balliberális sajtónak nevezett hírportálok legtöbb esetben éles kritikával ábrázolták a korábbi polgármester tevékenységét, ami miatt sokszor került összetűzésbe ezen lapok újságíróival, a balliberális oldal politikusaival. Orosz Mihály Zoltán a magyar médiában többször megfordult, nem egyszer feltűnő, meghökkentő kijelentéseivel, megmozdulásaival. Akasztott már Simon Peresz és Benjamin Netanjahu bábut Érpatak főterén, valamint a nyíregyházi ügyészség épülete előtt. A Becsület Légiója elnevezésű szervezet tagjaival pedig, vállvetve akart rendet tenni a tiszavasvári cigánytelepen, és tőle származik az "érpataki modell" ötlete is, de feltűnt már a Budapest Pride rendkívül hangos és feltűnő ellenzői között is.
