Mocskos idők, szeretned kéne,
A jövő itt van és sose lesz vége!
Mocskos idők a sarokba bújva!
Helló baby, kezdjük újra!
Mocskos idők: apám szerint már a fokszimakszin is minden áthallásos volt. Már '85 előtt. A rendszer recsegett. A tanárok arról beszéltek, hogy idővel a szocializmus képtelen lesz működni. Apám szerint, ha nem is mondták ki szó szerint, de akinek füle volt hozzá meghallhatta, nemsokára… Nemsokára…
Az HBO legújabb magyar sorozata azonban pont azt mondja, 1985-ben még virágzott a „rendszer”. Még minden arról szólt, hogy "bableves legyen bableves", de csak és kizárólag a szocializmus égisze alatt. A gulyáskommunizmus látszatboldogsága mögött ott álltak a csupaszem, csupafül ügynökök, besúgók. A titkosak, a láthatatlanok. Nem, ez nem a Stasi volt, nem is Szeku, hanem a III/III. A megfigyelők, a lehallgatók. Azok, akiknek az aktáiról többnyire ma sem tudhatunk semmit... Így aztán teljesen hihető, hogy a tartótiszt csont nélkül korrumpálta az öccse egészségéért aggódó fiatal egyetemistát.
A besúgó már a főcímmel levesz a lábamról. Az Európa Kiadó talán egyik legjobb slágerével indulunk neki az időutazásnak, amely a korabeli híradók anyagából összeollózott képsorokkal tolja a képünkbe: ezek bizony azok a nyolcvanas évek…
Annak is a dereka, amikor még úgy tűnik a vörös szénával rakott szekér még akár évtizedekig eldöcög. Sokol rádió, ezerkettes ladák rendőrség felirattal, szocreál illatok, szagok, zsánerek. Az egyetem kolijában tipikus arcok, már csak egy kis Modern Talking kellene, de helyette Edda koncertre hívnak, meg két forintért énekel a P. Mobil.
Reminiszcencia: Banánüléses Csepellel le-fel a nyírbátori József Attila utcán. Andi unokatesóm ebben az évben hagyja el az országot és indul a fényes, gazdag, csudaország, az NSZK felé… Apám már tűkön ülve képzeleg a narancssárga Kispolszkijáról, amire „röpke” két évet kellett várnia… Addig a zöld MZ hozta vitte a családot. SZOT üdülés, Balaton, színes tv, az ügyesebbek eljutnak Bécsbe; 16 zenélős óra, német szappan, Impulse dezodor, Sony-walkman, Commodore 64…
Szóval A besúgó beszív, beszippant, ha éltél a nyolcvanas években azért, ha nem, akkor meg tágra nyílt szemekkel nézheted; hogy lehetett ezt túlélni? Hogy lehetett ebben boldogulni, előre jutni, önfeledt, szabad lenni? Sehogy? Vagy valahogy mégis? Szóval A besúgó úgy ad alulnézetből történelmi leckét, hogy a fal adja a másikat!
És tényleg, hogy lehetett ezt túlélni? És akkor nem volt „b” verzió. Valóban élned, halnod kellett a 93 ezer négyzetkilométeres "zártosztályon". Az epizódokat Szentgyörgyi Bálint, Mátyássy Áron és Miklauzic Bence rendezte, a színészek zseniálisak. Földim, a nyíregyházi Thúróczy Szabi, ismét kifogástalanul hozza a sokadszorra rávarrt szerepet. Olyan friss és ropogós ez a 80-as évek, hogy kedvem lenne újraélni… Csak éppen Lovasi kezd énekelni bennem;
„Egy hatalmas szendvicset ettünkApa felhőivelJó, hogy vége a 80-as éveknekÉs nem jön újra el…”
Értékelés: kötelező!
