A nő

Nyírbátorban néztem. Vitray közvetítette. Nem is volt igazi ellenfele. Kristin Otto visszavonult. 1989-ben a tizenöt éves magyar lány 58 századdal volt jobb nála. Az 1991-es világbajnokságon 100 háton megverte a világ legjobbjait. 1991 augusztusában meg világcsúcsot úszott az Európa Bajnokságon. 1992-ben úgy érkezett Barcelonába, hogy csak valami fatális hiába esetén nem teszik a nyakába az aranyérmet. A többi már történelem. Már ötvennél egy fél testhosszal vezetett, olimpiai rekordot úszott, Szöül után ismét neki szólt a himnusz. Akkor már Barcelonában másodszor. Illetve neki is szólt a himnusz!

Fél szemmel azonban Szabó Tündét követtem. Nyírbátoriként olyan érzésem volt, hogy a szomszéd lány úszik az olimpia döntőjében! A szomszéd lány, aki szép és szőke – akkoriban ez a volt a sláger, de hát nem egy vidéki diszkóban voltunk, hanem a képernyő előtt ökölbe szorított kézzel és a képernyőt szuggerálva!  Édesapám külön felhívta a figyelmem, hogy Tünde Perth-ben a világbajnokságon és az EB-n is második lett. De jó lenne, ha együtt állhatnának most is  dobogóra! Aztán 50-nél úgy tűnt Egéré arany, Tünde pedig bronzérmes lehet. Ez is szép! Az amerikai Lea Loveless úszott második helyen, azonban Tünde az utolsó métereken rendkívül nagyot küzdve, szinte csak érintve a vizet, okosan, szépen jött fel az ellenfelére és egy remek benyúlással övé lett az ezüstérem.

Csoda volt! Csoda. Negyven éve Novák Éva és Gyenge Valéria 100 gyorson Helsinkiben tudott ilyen parádés eredményt összehozni, hogy az első és a második is magyar legyen egy úszószámban!

Pedig egy rendes uszoda sem volt Nyíregyházán! Hol volt még akkor a mostani impozáns Városi Uszoda??? Sehol, ha egy tehetséges nyíregyházi úszó valamit el akart érni, annak nemcsak iszonyú kitartásának kellett lennie, hanem vállalni az utazásokkal járó kényelmetlenségeket is.

Tünde vállalta és hihetetlenül jó érzés volt látni, hogy sikerült neki. Abba most nem menjünk bele, hogy Egerszegi zsenialitása mellett, ő mindig a másodhegedűs szerepet játszotta, mert hányan, de hányan vagyunk, akik simán bevállalnánk egy ezüstérmet hátúszásban az olimpián…

Tünde aztán, ha jól tudom vesegyulladás miatt felhagyott az úszókarrierrel. Amennyire lehetett, követtem az életúját. Újságíróként akkor kaptam fel a fejem, amikor úgy döntött, politikai karrierbe kezd. Férfiként mindig úgy gondoltam, ez egy nagyon nehéz pálya. Főként ott, ahol a politikai istállókban minden oldalon erős tesztoszteron szag uralkodik. A magyar politikai élet szereti a sárdobálást, a karaktergyilkosságot, az állóháborút. Ilyenek vagyunk, szittyák és pannonok.

Amikor sportért felelős államtitkár lett, akkor úgy éreztem a helyére került. De bevallom a közösségi profilján mindig jobban szerettem, ha a családjáról oszt meg dolgokat. Mert a női oldalt mindig hiányolom a politikai életből. Úgy gondolom, nagy dolgokról fehér asztálnál kell dönteni és ehhez a varázslathoz legjobban a hölgyek értenek! Majd megvádolnak hímsovinizmussal, meg a Kinder, Küche, Kirche hármasságának vallásával, de tessék elhinni, meghajolok a hagyományos női szerepek előtt, főként akkor, amikor látom Tünde milyen büszke a gyerekire. A nők női szerepeket visznek a politikába, még akkor is, ha nem konzervatívak, hanem tegyük fel irtó liberális.

Gondoljunk csak a Trónok Harcára! Cercei, Daenerys, Margaery, Sansa, Aria, Tarth-i Brienne, Missandei, Melisandre; hányféle arca lehet egy nőnek!?!

Szabó Tünde közben másodszor méretteti meg magát a nyíregyházi 1-es választókerületben. Csupa férfi közt, ő az egyetlen hölgy. Mindenki rá vadászik, mindenki az ő trófeájára pályázik. Mindenki őt szeretné kigolyózni a pozíciójából. Mint a mesében; „királyfik, hercegek, grófok, bárók, válogatott cigánylegények” álltak össze, jelöltették magukat, hogy kihívónak jelentkezzenek. Vasárnap így aztán a nemek is megmérkőznek egymással.

Aki nyerni akar, annak nagyot kell úsznia!

A férfi

- Polgármester úr! Mindjárt átadom a székét, csak tudja a vihar miatt nem működik a hálózat! – mondja az egyenruhás IT-szakértő Beregsurány polgármesterének.

- Csak nyugodtan! – mosolyog a polgármester. – Egyébként sem az enyém az a szék, hanem a falué! – teszi hozzá és én felkapom a fejem. Nem először látok, hallok olyat, amitől úgy érzem, néhány szót érdemel egy kistelepülés első embere. Herka István ugyanis az elmúlt hetekben arról is híressé vált, hogy Beregsurány kisbuszával maga fuvarozta a ukrán-magyar határról a menekülőket a falu közepén kialakított Segítségpontra. Amikor a „kastély” – így hívják a falu közepén álló kúriát, ami az önkormányzat és a művelődési ház épületeként is szolgál-, udvarvára begurult a kisbusz a polgármester kipattant, nyitotta az ajtókat, emelgette a bőröndöket.

- Hát ez ilyen ember! – mondja egy helybéli néni, aki éppen palacsintát készített a menekülteknek. – Ha vetni kell vet, ha aratni arat, most beállt taxisnak, mert arra van szükség! – folytatja Ilonka néni, aki régről ismeri a polgármestert.

Beregsurányban most éjjeli menedékké vált a művelődési ház, raktárrá és konyhává az önkormányzat.

- Nincs mit tenni! Most ennek van itt az ideje! – mondja a polgármester, miközben már a delegációk fogadását is intézi, pakolja az adományokat és kapkodja a telefonját. Közben a falu egy emberként áll mögötte. A hölgyek, a fiatal lányokkal jönnek szendvicset készíteni, aki tud ukránul tolmácskodni, aki meg jóban van a motoros fókával, az meg takarítani. A nemrég elkészült kispiac féleresze alatt meg vadász barátok főzik a napi meleg ételt.

- Volt itt már szarvasgulyás, toros káposzta, meg bableves is! – teszi hozzá Torma István.

- Csak lennénk túl a választásokon! – sóhajt Herka István. - Most egy kicsit meg kellene nyugodni, rendezni a sorainkat és akkor már a politikára kevésbé kellene koncentrálni. De eljön az is! – teszi hozzá mosolyogva, majd beül a kisbuszba, mert újabb fuvarja akad….