Miközben már azt is tudjuk, hogy február 16-án indít támadást Oroszország Ukrajna ellen - hiszi a piszi, aki elhiszi -, és azt is tudnunk illene, hogy továbbra is a gonosz illuminátusok mozgatják a világot, szóval az emberi hülyeség végtelensége mellett, a 11 milliárd(!) dolláros James Webb épp a végtelennek tűnő univerzumot kezdi fürkészni speciális szemeivel. Elődje a Hubble is csodálatos szolgálatot tett az emberiségnek. Többet láttunk, tudunk meg segítségével arról az univerzumból, amiben létrejöttünk, amiben teremtettünk, mint bármikor előtte. A Hubble fel is adta a leckét, mert tudtuk, ha már nem lesz munkaképes, kell majd valami, ami talán még jobb, még tökéletesebb képet alkot a csillagvilágról.

A James Webb most másfél millió kilométerre kereng attól a bolygótól, ahol összeszerelték. Az éj hidegében, közel ötször távolabb, mint a Holdunk fürkészi az eget, a Teremtő munkáját, a teremtett világot. Hitem szerint írom ezeket a sorokat, hitem szerint, mert úgy érzem, minél többet tudunk a végtelenről, annál inkább belátjuk, az a magyarázat, mely szerint a semmiből is lesz valami, egyre inkább értelmezhetetlen.

Hálás vagyok azoknak a tudósoknak, annak az összefogásnak, ami ezt az égi szemet létrehozta, megalkotta és a világűrbe juttatta. Hálás vagyok és a bennem élő, apró nyírbátori kölyök, gyermeki csodálatával bámulom a fotókat, amiket immár az űrből, az űrről kapunk.

És ilyenkor abban hiszek, hogy a tudást jó célra használjuk, abba hiszek, hogy az emberiség egyszer csak rádöbben, micsoda kincset kapott a Jóistentől. Nem csupán a saját életéről, életteréről beszélek, hanem arról a megdöbbentő biodiverzitásról, ami egyelőre még a Föld bolygót jellemzi. Minél többet kutatjuk a végtelent, annál megdöbbentőbb annak a felismerése, hogy mennyi állítólagos „véletlennek” köszönhető a létezésünk. Mennyire csoda, hogy jómagam ezeket a sorokat egy különös, digitális géppel írhatom meg, betűket használva, közölhetem a gondolataimat és oszthatom meg a világhálón, miközben felismerem, a létem tulajdonképpen ellentmond az univerzum hideg racionalitásának.

A James Webb az emberiség kíváncsiságáról szól. Arról a "gyermekről", aki mindent is tudni szeretne. Technikai csoda, vívmány, a tudomány apoteózisa (ez képzavar?), tisztelgés a Ptolemaiosztól, Giordano Brunón és Kepleren át egészen Van Allenig és még rajtuk is túl. Ez a 6,5 méter átmérővel rendelkező, infravörös űrtávcső, ami átvette a Hubble űrtávcső (ami egyébként még működésben marad) helyét, a NASA legfontosabb asztrofizikai projektje, a valaha épített legjobb űrteleszkóp. Érzékeny műszereinek köszönhetően képes lesz a legtávolabbi objektumokat és eseményeket megfigyelni az világegyetemben, mint az első galaxisok kialakulását. Közösen építette meg és működteti a NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség…

A JWST a tudományos világ egyik legfontosabb vívmánya, egy berendezés, ami a magyar szakemberek tudományos munkáját is segíti. Egy „szem”, ami egy picit visszaadja a hitünket, hogy az emberiség a tudást, az erőforrásokat akár jó célra is képes, összefogással is felhasználni. Mindez csak azért jutott eszembe, mert az egyik hírportálon megjelent egy fotó a „teremtés oszlopairól”, amit a Hubble fotózott először, és persze majd most James Webb űrteleszkóppal is készülhet az univerzum ugyanannak a "darabkájáról" egy mágikus felvétel… A különbség annyi lesz, hogy a JWST ha jól tudom, teljesen az infra tartományban dolgozik majd, így aztán az egyszerű hétköznapi ember számára a mellékelt fotók közötti különbség mutatja meg a hihetetlen részletgazdagságot, amire a kalibrálás után számíthatunk.