Kinőttük a világot?
Isten vagy a matematikai véletlen? Teremtés vagy evolúció? Nép, nemzet vagy globalizáció? Konzervatív vagy liberális? Nemzetállam vagy föderalizmus? Bináris családmodell, vagy szivárványos? Hívők vagy ateisták?
Két egymással egyre jobban birkózó, egyre elkeseredetten küzdő narratíva uralja a világot. Két lövészárok, két hideg és „meleg”háborúba bonyolódó szellemi áramlat feszül egymásnak. Minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy szellemi Verdun ez, vagy Ypres, ahol száll a gyilkos mustárgáz, ahol hónapok, évek telnek el úgy, hogy a megtévesztés, a hazugságok, az emberi félelemeket, ösztönöket kihasználó retorika működik.
Kinőttük a világot. A világfalu 7-8 milliárd embernek egyre jobban szorít. A fénysebességre kapcsolt digitalizáció, infokommunikáció pedig, nemhogy segítene nekünk, még mélyebb árkokat ás közöttünk. A Facebook egyperces görgetése során több hazugsággal, megtévesztéssel, csúsztatással, fake-news-zal találkozhat az egyszeri felhasználó, mint eddig bármikor.
A kegyes hazugságok összeadódnak, felszorzódnak, a végeredmény pedig elkeserítő. Persze mint minden embertelen dolog, ez is megszüli torz fattyúit, akik mint Kurázsi mama mindenhol is képesek boldogulni, kihasználni a helyzetet. Ők a világ opportunista parazitái, akik hitet, meggyőződést hazudva állnak ki a színpadra és jól vagy inkább rosszul, de folyamatosan előadják szemfényvesztő mutatványaikat. A „világpiacon” pedig mindig akadnak szájtáti tömegek, akik nem értik, nem is akarják érteni a világot és azt gondolják a szemük nem csapja be őket.
Egymásnak feszülő gigászok
Számomra mindkét nagy irányzatban a konzervatívban és a liberálisban is vannak elfogadható, megfogadható és követhető, követendő elemek. Ám a szellemi harctereken mutatott erőszakosság, az egyetlen helyes út lebegtetése, az egy az igazság eleve utálatossá teszi számomra a felkínált intellektuális mannát. Jól körberajzolható milyen kíméletlen, sok esetben fasiszta propagandával igyekeznek mindkét oldalon, a vélt- vagy valós igazságukat lenyomni a torkunkon.
Négy területen egészen jól körvonalazódik, sőt napi szinten érzékelhető, hogyan feszülnek egymásnak a gigászok;
- hagyományos család, családmodell vs. gendertanok, szivárványos elképzelések
- hit vs. totális ateizmus
- nép, nemzet vs. totális föderalizmus
- migráció, mint szabad emberi jog vs. etnikai homogenitás megőrzése
Én vagy mi?
A keményvonalas liberálisok az individuumot helyezik mindenek fölé. Mivel többségében ateisták, úgy gondolják, hogy az egyén áll a képzeletbeli piramis csúcsán. Az egyént dicsőítik, az egyén dönt(het) a neméről, az egyén érdekei fontosabbak, mint a közösségé; egy életünk van, ebből kell a legtöbbet kihozni, az egyéni boldogulást ünneplik. Nem kellenek nemzetek, nemzetállamok, mert azok az ősi, begyepesedett törzsi gondolkodást jelképezik számukra. Egy kontinenseken, világon átívelő nagy, holisztikusan gondolkodó világkormányban látják a politika szuperlatívuszát.
A konzervatívok ellenben továbbra is úgy gondolják, hogy a teremtő áll a piramis csúcsán, az embernek, mint biológiai lénynek el kell fogadnia a korlátait, például a nemi determinizmusát. Egy nő és egy férfi házasságából kiindulva, a családban látják a társadalom alapját, ettől egy lépcsővel feljebb, egy jól meghatározható etnikai közösségben, vagy inkább nemzetben gondolkodnak, a nemzetállamot tartják a politikai szerveződés legmagasabb rendű formájának és úgy gondolják, és az államok együttműködését, gazdasági alapon, egyenrangú szövetségesek hozzák létre, a saját jólfelfogott érdekeik, egyeztetett értékrendszerek alapján. Ám az együttműködés nagyjából itt ki is merül(ne).
Ist der Gott tot?
A liberálisok számára a vallásos ember a múlt jelképe. A szekularizációt hirdetik. A vallás a társadalomra semmilyen hatást ne gyakoroljon. A vallás legfeljebb magánügy legyen. A hívő tartsák el a saját egyházukat. Az egyházak ne kapjanak állami támogatást. Csöndben mondom, hogy Németországban, ha egy állampolgár úgy nyilatkozik, hogy ő egy bizonyos egyház hívének tartja magát, akkor a fizetésének egy részét automatikusan átutalják az adott egyház számlájára. Kérdés nélkül. Aztán, ha ez így nem tetszik, akkor ki lehet lépni az egyházból. Ott lehet hagyni az egyházat. Hagyják is egészen szép számmal. Láttam én olyan pici templomot, Dortmund egyik lakónegyedében, ahol most oltári pizzát süt, az új tulajdonos…
Hüledezhetünk, hogy ez a világ vége, de most álljunk meg egy pillanatra. Vajon, hányan lennének vallásosak Magyarországon, ha kiderülne, holnaptól az állam kiszáll az egyházak finanszírozásából és ezt a hívekre bízza? Megjegyzem, hogy nálunk is azok az egyházak jogosultak az állami támogatásra, akik megfelelnek a „történelmi” fogalomnak. Nekik ugyanis a kormány szerint (is) adósok vagyunk. Adósok az elmúlt 40 évért, meg egyébként is az elmúlt 1000 évben a hazáért, a társadalomért tett áldozataikért. A többieket meg tartsák el a hívek, ha úgy tetszik.
Eksztatikus torlaszok...
A liberálisok szerint pontosan a hit, az egyházi dogmákhoz való ragaszkodás miatt képtelen átlépni az emberiség a saját árnyékát. A vallási radikalizmusra, az ebből kifejlődő agresszióra (terrorizmus) stb. mutogatnak és sokszor egy kalap alá veszik a dzsihadistát, a tradícióihoz hűen ragaszkodó keresztényeket, sőt a haszid zsidókat is… A liberálisok szerint, például a katolikus papok középkori ruhákban, középkori elveket vallva parádéznak, szerintük döbbenetes mennyiségű pénzből. Az eltussolt, de annál szégyenletesebb pedofília-ügyeket emlegetik és ujjal mutogatnak a papokra…
A liberálisok nem fogadják el, hogy az emberek nőnek és férfinak születnek. Számukra ez már rég túlhaladott, azzal érvelnek, hogy az ember nemi identitása választható, hogy nincs különbség a szerelem és szerelem között, támogatják a különböző szexuális kisebbségeket és úgy gondolják, hogy korán elkezdett érzékenyítéssel az ember képes elfogadni, hogy a világ nem fekete és fehér, nem csupán a nőről és a férfiról szól.
A jólét alanyi jog?
A migránsokat illetően azt mondják, minden embernek joga van ahhoz, hogy ott éljen, ott boldoguljon, ahol neki tetszik, bontsuk le a határokat, mindenki számára nyissuk meg a lehetőséget a jobb életre.
A konzervatívok ezt nem csupán önfeladásként értékelik, hanem úgy látják a jólét nem alapjog. A korlátozás nélküli migrációt elutasítják, ahogy hisznek abban, hogy a többségnek a szülőföldjén kell(ene) boldogulnia. A konzervatívok csak menedékjogban gondolkodnak és ha egy országban stabilizálódik a helyzet, akkor szerintük vissza kell oda küldeni a menekülteket.
A liberálisok persze azzal jönnek, hogy Európa öregszik, nem születik elég gyerek, a migráció hasznos, kell a munkáskéz. És lássuk be van ebben is van igazság, mert az ország legnagyobb csirkefeldolgozójába már most sem találnak megfelelő munkaerőt, az ukrán két hétig marad, aztán szalad Nyugatra, ahol magasabb a bér, erősebb a szociális háló, nagyobb a jólét és tessék most kerekíteni a szemeket; Ázsiából kell munkásokat hozni, akik elvégzik a munkát, és nekik kell munkásszállókat építeni… Ám a nyugati, boldog döner és édes-savanyú szagú multikulti mögött mindannyian látjuk a párhuzamos társadalmak veszélyét, és azt, hogy a menekültek egy részének esze ágában sincs dolgozni, csak a szociális ellátórendszer miatt döntöttek a migráció mellett...
A félelmekre épülő világ
Mindezen túl mindkét oldal riogat, félelmet kelt. A liberálisok azzal, hogy az ország diktatúrába süllyed, a kormány célja, hogy kiléptesse az országot az unióból, hogy az olcsó „összeszerelő” Jánosok országa legyünk, hogy a papok a pénzért kiszolgálják a rendszert, hogy uniós pénzből csak azok gazdagodnak, akik közel ülnek a tűzhöz, miközben az ország többségének alacsony a bére, nem kap megfelelő egészségügyi ellátást és fizikai és szellemi rabszolgaként kell élnie az országban.
A konzervatívok egy világot átívelő konspirációs hálózattól óvják az embereket. (lásd: Sorosozás) Szerintük ez a hálózat azon dolgozik, hogy megszűnjenek a határok, országok, hogy mindenhova migránsokat akarnak betelepíteni, hogy megszüntetnék a vallásokat, hogy a homoszexuálissá akarják nevelni a gyerekeket, hogy fasiszta módszerrel mossák az agyunkat és erre a teljes pályás letámadásra csak úgy tudnak válaszolni, hogy lehetőleg egyre jobban igyekeznek befolyásolni a gazdaságot, a kultúrát, a kommunikációt, az egészségügyet, a sportot, meg úgy en bloc mindent, ami az életünkhöz tartozik.
És az a baj, hogy sokszor még bólogatunk is, mert látjuk milyen az, amikor az USA demokráciát exportál, látjuk, hogy az unióban is az erősebb kutya párzik elve dívik, hogy aki nem lép egyszerre, azt azzal fenyegetik, hogy valóban nem kap rétest estére. Látjuk, milyen az, amikor az USA simán kidobja a fürdővizet a gyerekkel együtt, lásd Afganisztán, amikor a városi, elefántcsonttoronyban éldegélő, liberális értelmiségi lenézi, megveti a vidéki embert. Nem találja vele hangot, folyton csak azt mondogatja, hogy haladó az, ahogy ő látja a világot, maradi pedig a vidéki világképe...
Van bajban a hétköznapi ember. Van bajban, mert alig egy éven belül majd választania kell. Választania kell majd liberális és konzervatív között. Valakire szavaznia kell. Valakiben meg kell bízni, valakit fel kell ruházni, valakinek megbízatást kell adni, valakit oda kell küldeni a húsosfazékhoz, olyan valakit, akiről hisszük, amit ki tud kanalazni, abból mindenkinek oszt majd egy keveset.
Van bajban a Nyugatról hazatérő fiatal, aki egy médiaszűrűn keresztül értesül a világról, aki hozzászokott a nagyvárosok egyébként jellemzően és erősen liberális közegéhez... És van bajban majd mindkét oldal, mert őket is meg kell majd szólítani, őket is rá kell bírni, hogy tegyenek valahova egy "X"-et...
Mindezen túl pedig fel kellene fogni, hogy a legnagyobb ellenfél nem a másik párt katonája…
Hanem a klímaválság, az elsivatagosodás, a környezetszennyezés, a túlnépesedés, az ebből következő soha nem látott mértékű migráció, egészségügyi problémák, a jelentős gazdasági problémák, eladósodás és a kilátástalanság.
Egyetlen válaszról, megoldásról sem írtam…
Béna kacsa vagyok.
Csak a feladványokat soroltam…
