- Több mint mulatságos ez! Sokkal több attól! Erősködni az élettel, szkanderozni, olyan igazából mint az Istennel sakkozni. Ő minden lehetséges lépést ismer, önnek pedig ezzel a nehéz tudattal kellene játszani. Így kellene jobbnak lennie, sokkal jobbnak. Aztán abban bízni, hogy szereti-e Önt annyira, hogy hagyja nyerni!?! Vagy talán a nagy Úr jobban tudja, hogy egy jó vereség többet ad Önnek, mint a boldogság ígérete –  így morfondírozott Thomas Mann, miközben cigarettára gyújtott.

- Maga az idősebb – felelte Hemingway - maga talán jobban tudja. Ám én nem bízok a sorsban… - egy újabb pohár fehér rumot töltött a poharába. – Kicsit sem bízok a sorsban, abban bízok, hogy kézben tudom tartani a dolgokat. A döntéseimmel. Egyszerűen csak jól kell dönteni. Néha kegyetlenül. Magunkkal szemben is. Úgy dönteni, hogy fájjon, de eltökélten, a szándék vezéreljen. Aztán lehet bukni, esni, törni, az már úgy is legenda lesz. A küzdelmet, by the way, nagyon szeretik az emberek. Abban a bátorságot látják, a férfias erőt, azt, hogy legalább megpróbálta. Itt a lelkem mélyén, ilyen az én hősöm is – belekortyolt az italába.

Thomas Mann, lassan szívta a cigarettát, Hemingway már harmadszor töltötte meg a poharát.

- Maga érzelmes…csak ezzel macsó jelmezzel akarja elfedni! – mosolygott a német.

- Meglehet - cuppantott egyet az amerikai, miután gyorsan legurította a rumot. - Meglehet! Érzelmes vagyok, de nem bolond, az érzelmeim kordában tartom. Persze ne gondolja, hogy nem volt még olyan nő, akinek ne tudtam volna a bolondja lenni. Csak éppen.... De ezt hiába is magyaráznám magának. Nem tud maga ilyen faragatlanul férfi lenni, nem tud dühből, indulatból élni. Ahogy én iszok. Maga számol, fejteget, lehántja a lélek utolsó páncélját is, hogy megnézze a remegő kis véglényt alatta. Én öltöztetem. Napba, erőbe, cicomázom. Az én hősöm mindig Akhilleusz, a magáé Narkisszosz. Az én virágom mindig a tövises rózsa, a magáé a hervadó nárcisz. És maga szereti magát, én meg inkább azt akarom, hogy engem mások szeressenek. Lehetőleg a nők - hahotázva folytatta. - Lehetőleg mind. Lehetőleg mind lássa bennem a nyers vadászt!

- Maga egy óvodai farsangba ragadt kisfiú! – nevetett Thomas Mann.

- Az, egy kisfiú, aki már úgy tud nőt ölelni, ahogy egy férfi – válaszolt Ernest és az utolsó fél decit már nem a pohárból, hanem az üvegből nyelte le.