„Kedden 285, többségében idős, krónikus beteg hunyt el, ezzel 24 265-re nőtt a koronavírussal összefüggő halálozások száma…"

Többségében idős, krónikus beteg… Untig ismételve… Ennyi marad belőlünk, egy szám. Egy rubrika tartalma a statisztikában. Elhunyt. Koronavírussal összefüggésben. Az élet meg megy tovább. Nyitást, teraszt, munkát, bulit követelve. Kormányt, intézkedést, vakcinát átkozva. Az élet megy tovább, az életnél fölényeskedőbb, érzéketlenebb, részvét- és kegyelem nélküli „izét” nem ismerek. Elhunyt közel 25 ezer beteg. Összefüggésben. Vagy ki tudja hány? Ki tudja hány, aki a  „háborús helyzet hiátusa” miatt távozott az élők sorából…

„A bácsika talán meghalni megy? Maradjon még egy kicsit közöttünk! Olyan fontos lenne, hogy egy nappal több legyen!”

„Ne csökkenjen semmi!” -mondta nekem a tiszavasvári Lakatos Emese, 2012 őszén. „Ne csökkenjen semmi!” - Édes Emesém, de igazad van! Ne csökkenjen semmi! Főként ne a lakosság, főként ne menjenek el idő előtt azok, akiknek még lenne itt idejük, helyük, szavuk… És amikor azt kimondják, hogy elhunyt, hogy elment, hogy eltávozott, szavalják már Kosztolányit! Könyörgöm, mondják már ezeket a sorokat fennhangon, ne csak a papok, ne csak a szónokok, Te is, aki most ez olvasod, mert a harang érted is szól!!! Ne légy fafej!

„Keresheted őt, nem leled, hiába,

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó, tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse…”

Szóval keresheted az összefüggéseket… Keresheted őt aki elment, kimehetsz a sírjához… Meg merenghetsz azon, hogy te ne veszel fel, „sebtiben összetákolt” vakcinát. Meg verheted a melled, hogy neked van a világon a  legjobb immunrendszered… És hivatkozhatsz unortodox véleményekre, bolond csodadoktorokra, felmondhatod az összes összeesküvéselméletet és lehetsz a normális életért küzdők élharcosa…Azt hiszed, hogy van más út… Azt hiszed, hogy van időd. Azt hiszed, hogy van kiskapu, meg lehet úszni, ki lehet kerülni, hogy neked sikerül… Mindenki azt hiszi, hogy vele nem történhet meg. Ivan Iljics is szentül hitte. Mindenkivel, de vele nem… Így vagyunk összerakva, kételkedünk, tagadunk, aztán valahogy csak megtörténik…

Egyszer, egyetlen egyszer lázadtam. Tavaly májusban. A maszk ellen. Aztán beláttam, bolondok királya leszek, ha majd élre állok és követelem, hogy engem is vigyenek a vágóhídra…

Persze ne higgyetek önjelölt sztároknak, ne Zalatnay miatt oltassatok, vagy ne azért, mert Nagy Feró is… Ne azért mert birkaként is lehet élni. Hanem a saját magatok, jól felfogott érdeke miatt és ne arra figyeljetek, aki a leghangosabb, aki eltorzult arccal ordít, aki üvölt, aki rázza a karanténketrecet.

Hanem figyeljetek a szelíd életre. Nézzetek a gyerekekre, szülőkre, nagyszülőkre.

Nagymamám a halála előtt megszorította a kezem. (Pedig, hol volt még a koronavírus...) Szeméből egy nagy könnycsepp gördült ki. Letöröltem. Egyre fénytelenebben, lassuló lélegzetvétellel nézett rám. Mindketten tudtuk, ez az utolsó találkozásunk.

Olyan fontos lenne, hogy egy nappal több legyen…

Ui: Ja, tegnap délután óta a beoltottak közé tartozom….