Nem leszek népszerű a véleményemmel. Nem leszek népszerű, mert sopánkodni, ujjal mutogatni szeretünk, de ha saját magunknak kell cselekedni, a saját kis megszokott életritmusunkon kell változtatni, netalán önmagunk korlátozni, esetleg (horribile dictu) pénzt áldozni valamire, akkor a legjobb szándék is kútba esik, dugába dől… (képzavar? az…) mondjuk úgy, meghiúsul…
Maradjunk annyiban, hogy a tényekkel nehéz küzdeni. A Széna téri automata állomás szerint napok óta kedvezőtlen, rossz, az arra érzékenyekre (értsd jól: mindenki számára) káros a levegő minősége Nyíregyházán. A szálló porral van baj, a levegőben szálldosó egészen apró és a picikét nagyobb részecskék okoznak gondot. A tapasztaltabbak ilyenkor meghúzzák a válluk, ilyen hely ez a Nyíregyháza évente főként tavasszal és ősszel kb. 20-40 napon keresztül meg sem moccan a levegő. Éjjel lehűl, nappal felmelegszik. Amit a levegőbe pöfögünk nappal, felszáll, éjjel visszazuhan ránk. Meg csak egy mérőállomásunk van, az is egy forgalmas csomópontban, és hát ilyen ez a „popszakma”. Ez van; a határértékeket az unió még a kétezres évek elején szigorította, szóval jön a baj csőstül, a COVID mellé itt a másik mumus, a levegőszennyezettség is. (link)
A COVID azonban most „kapóra jön”, mert semmi sem torzítja a mérési eredményeket; ugye éjjel alapvetően nincs nagy mozgás, él a kijárási tilalom, senki nem mozdul, nyolc óra után csak a nagyon bátrak, a tilosban meg dolgozóba járók merészkednek ki a tilalomban. Az autóforgalom minimális, (éljenek a taxisok!), ülünk otthon, bevackolunk, begyújtunk, mert ugye kora tavasz ide, vagy oda, éjjel azért még nulla fok alá süllyed a hőmérséklet és fűtünk. Ki így, ki úgy. Van, aki medvebőrre heveredve, kezében borral a kandalló elé, amit akáccal bolondított meg, van, aki a Madurától beszerzett kondenzációs kazán duruzsolására durmol. Aki teheti gázzal, aki meg nem az minden mással. Aki a Bujtoson, este hét és nyolc között fut, érezheti is. Van minden a levegőben; büdös és kevésbé büdös fosszilis anyagok szaga terjeng és néha látványosan gomolyog a tó fölött. Az apacsok talán értenék a nagy idők, nagy füstjeleit. Bespanglizva még jövendőt is mondanának belőle és Winnetou pedig nagy pipát, mellé rézbőrű, szűz lányok kezével morzsolt békedohányt küldene az önkormányzatnak, hogy értik, megértik Manitu tirpák gondolatát.
Maradjunk annyiban, a tények továbbra is makacs dolgok. A levegőszennyezést bizony a „középkori” fűtési technológiánk okozza. Ettől száll a por, ettől rosszak az értékek, ettől akad ki a Széna téri mérőállomás mutatója.
És most visszaugrok az elejére, hogy miért nem leszek népszerű. Megoldásként első körben Nyíregyházán korlátozni kellene a szilárd tüzelőanyagok használatát. Nem szükséges radikális zöldnek lenni ahhoz, hogy belássuk, minimum a körúton belül meg kellene tiltani a hagyományos kályhák, kandallók, cserépkályhák használatát. Maradna a gáz és a távhő, esetleg, akinél már lehetséges a megújuló energiák használata. És ehhez kellene pénz, paripa fegyver, pályázat, ezzel a vízióval kellene nekilátni a következő 5-10 évnek.
Aztán, ha sikerül, akkor szép lassan kiterjeszteni a sűrűbben lakott városrészekre… Mondom, nem leszek népszerű, csak megpróbálok radikális megoldást keresni egy problémára. Mert lehet olyan évünk is, mint a tavalyi, hogy az időjárásnak köszönhetően talán két hétig volt „kedvezőtlen” a levegő minősége Nyíregyházán. De jöhet egy olyan esztendő is, amikor 30-60 napig hasonlítunk majd a szmogos Pekingre…
Az egyre gyorsuló ütemben megjelenő, többek között a légszennyezés számlájára írható szív-és érrendszeri megbetegedések, valamint tüdőbetegségek azt diktálnák, hogy ne bízzuk a szerencsére az egyik legnagyobb kincsünket, a tiszta levegőt!
