Ki lehet törni a mélyszegénységből? Lehet-e sikeres, tehetős vállalkozó egy közmunkásból? Átmegy-e a teve a tű fokán? Nehéz és talán megválaszolhatatlan kérdések. Ez a tarpai mese, amit valójában az élet írt azt bizonyítja, hogy az első két kérdésre egy határozott igen a válasz! Nagy levegő, utazunk!

- Tíz éve lettem közmunkás. Addig alkalmi munkákból éltem. Dolgoztam itt is, ott is. Napszámba jártam, meg Pestre, de megfordultam a kisari pálinkafőzdében is. Kár, hogy nem kóstoló állást adták – somolyog a tarpai Mező Rudi. "-  Szóval tarthatatlan idők voltak!" Barna tekintetében bujkál valami, de nem tudom első blikkre megfejteni, hogy huncutság vagy életrevalóság, vagy inkább a kettő egészséges keveréke.

– Tíz éve az önkormányzat ajánlott munkát, mivel végezettségem szerint kőműves vagyok. Kapóra jött, hogy itt Tarpán kellett dolgozni. Raktunk térkövet, állítottunk kerítést, újítottunk épületeket. Reggeltől estig. Aztán mondtam a polgármesternek, hogy csináljunk valamit, mert ezzel nem lehet előre lépni. Pedig már brigádvezető voltam! Hat év után kitaláltam, ha van állandó munka, akkor inkább vállalkozó leszek. Munka volt, én meg összegyűjtöttem egy kis csapatot. Most hét embernek biztosítok munkát. Tavaly óta saját kft.-m van – mutatja a takaros, kicsinosított ház falán álló, beszédes Mr. Builder Kft. cégért a férfi.

- Itt is minden a kezem munkája! – invitál be az udvarra, ahol a féleresz alatt szép kocsi áll, meg fekve nyomó pad. A polcokon rend, tisztaság, lábunk között barátságos macskák tekeregnek. Egy kis simogatásért még a kora tavaszias napfényfürdőt is feladják. A kert hosszú, a szépen rakásolt építőanyagok mögött, a kert aljában egymástól egyenlő, katonás távolságban gyümölcsfák.

- Mezőgazdasággal is foglalkozik? – firtatom, mert hely éppen lenne hozzá.

- Én nem. Nincs időm rá! Édesapám annál inkább! – mosolyog és bemegyünk a házba. Ahogy nyílik az ajtó kellemes öblítő illat veszi körül. Bent három szép lány, nagy barna szemekkel firtat, az apjuk le sem tagadhatná őket. Be is mutatkoznak. Dóri 23 éves a Debreceni Egyetem Egészségügyi karára jár, másodéves szociális munkás hallgató.

- Nem hittem volna, hogy továbbtanul – fűzi hozzá Rudi. – Megjártunk vagy három középiskolát, hogy ez sem, az sem tetszett neki. Aztán elém állt, hogy ő tovább akar tanulni. Hát nem ellenkeztem! – bólogat hol rám, hol a piruló Dórira. Klaudia 18 éves fehérgyarmati középiskolás. Idén érettségizik. Nikol 12 éves a helyi általános iskolába jár. A legkisebb azonban nincs itthon. Rudi felesége, Erzsike egy fotót hoz róla. Virág öt éves, őt reggel óvodába vitték.

"Virág a miénk!"

- Két hetes csöppség volt, amikor elhozták hozzánk – ered meg Erzsike nyelve. - Akkoriban ugyanis nevelőszülősködtünk is. – Picike, de formás, csepp baba. Azt hittük egy ilyen szép kislányhoz majd jönnek a szülők, hozzátartozók, de hiába vártuk őket, senki sem jött. Egy árva lélek sem. Eleinte nem volt könnyű vele. Éjszakákat nem aludtam miatta. Sírós volt. Állandóan igényelte, hogy a kezembe vegyem. Rázogattam, altattam. De úgy a szívünkhöz nőtt, hogy rövid idő után eldöntöttük; örökbe fogadjuk. Nem akartuk, hogy máshova kerüljön, ő már a miénk lett. Így akarta a Jóisten – szorongatja a mosolygós, bájos arcú, sűrű hajú Virágról készült fotót Erzsike.  

- Három lány után azt mondtam, hogy ha nem sikerült egy fiú, akkor majd örökbe fogadok egyet – fűzi hozzá Rudi, - de még az is lány lett! - és nevet mint egy boldog király, akinek minden összejött az életében.

- Az asszonnyal az a tervünk, hogy folytatjuk a nevelőszülősködést! – fordítja komolyra a szót. – Ezért akarom felújítani az emeletet.

Házassági évforduló államtitkárral

- Van valami receptje, vagy titka a sikerhez? – nézek kérdő tekintettel Rudira.

- Nincs nekem semmilyen titkom! – vágja rá. – Talán csak az, hogy mindig akartam valamit. Jobbat, többet. Azon voltam, hogy jobb legyen. Amikor az asszonnyal összejöttünk nem házasodtunk meg. 20 év után aztán kimondtuk a boldogító igent. Ma van pont egy éve! Csináljuk, megyünk előre! Itt nincsen más út!

- Persze nem mindenki olyan szerencsés, mint Rudi - veszi át a szót Szécsi Szabolcs. A település polgármestere elmondja, hogy a falu 200 közmunkásából egyelőre 25-30-nak sikerült az elsődleges munkaerőpiacon boldogulni. - Nagy akarat, elszánás, na meg valami végezettség sem árt hozzá! Amikor a DVSC utánpótláscsapata lett a Tarpa, a prezentáción, hogy megjegyezzék a nevem azt találtam mondani a díszes közönségnek, hogy biztos tetszenek ismerni merre van Tarpa. Meg, hogy Esze Tamásról, meg a kurucos kiállása mellett, a pálinkájáról is híres. Majd hozzáfűztem, nálunk két út van, az egyik az alkoholizmus, másik járhatatlan. Akkor nagy nevetés támadt. Most ellenben meg kell követnem az itt élőket. Rudi is azt bizonyítja, hogy van egy harmadik út is, ami teljesen járható! 

- Nekem érettségim, boltvezetői végezettségem, meg vagyonőri papírom is van! - szól közbe Rudi és azt érzem, a jég hátán is megélne. 

- A mélyszegénységben élők aránya 24 százalékról alig több mint 8 százalékra csökkent, ez többek között a  közmunkaprogramnak meg a kormány családtámogatási programjának is köszönhető - magyarázza a számokat a szociális ügyekért felelős államtitkár. Fülöp Attila egy ideje gyakran jár az ország keleti felébe családlátogatóba. Most Rudiék sikere hallatán utazott Esze Tamás falujába. 

- Az uniós tagállamok között a melyszegénységi mutatóval a kilencedik helyen állunk, pedig 2010-ben még a huszonnegyedikek voltunk - fűzi hozzá. Majd kiemeli az évek óta hangsúlyozott üzenetet; "- Nem segélyt, hanem munkát akarunk adni. Most 4,5 millió ember dolgozik Magyarországon. Hiszem azt, hogy a mélyszegénység felszámoláshoz hálót kell adni az embereknek, nem halat!"