"Wenn du mich zähmst wird mein Leben voll Sonne sein. Ich werde den klang deines Schrittes kennen, der sich von allen anderen unterscheidet."

Nem lehetsz szebb mint a felnid, nem lehet selymesebb a bőröd, mint a full-leather kárpit és a szempillád már nyolcdében pislog a világra, csak a lelked mélyén vagy árva. És árad a műanyag a netről, insta-lányok keble egyből, kacsacsőrű-emlősök kompresszorra ítélt hada és jönnek a festékbe márt arcok, jönnek a soha le nem kopó DÍSZperzitek, örök mementó, a természetnél a kozmetikai malter az erősebb. A szépséged lett az ipar, erkölcsöd bárca és nem marad bárka, hogy azon vinné a szép nimfák seregét egy tisztább világba…

És nincsenek már okos wampek, elmaradoznak a végzet asszonyai, csak olcsó húsnak híg a leve, az is menzáról jár vele, és életünk kirakata így lesz olcsó kupleráj…  

Hol van az a lány, aki éjjel nekem felolvas? Hol van az a lány, aki József Attilát szaval nekem? Hol van az a lány, aki összevarrja, ami elszakad, aki a csempe fúgáiból kisúrolja a koszos évek sarát… Hol van az, aki templomokat mutat nekem, aki velem ugrik le a szikláról, aki kagylót gyűjt, akitől hitem-horgonyát kapom örökbe...?

Hol vagy, az a lány?