Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Ha úgy érzed elviselhetetlen a munkád

avagy koshere eltávolítása foggal…

2021. január 13. - Cardinalis

Kedden a mátészalkai járási bíróság elé két remegő vajai „gyerek” állt. A 20 és 21 éves jómadarak két éve azzal a fölöttébb mulatságos elfoglaltsággal ütötték el az időt, hogy elkocsikáztak a kántorjánosi felüljáróhoz majd kavicsokat dobáltak az M3-ason elsuhanó autókra, kamionokra. A két, úriembernek egyáltalán nem nevezhető anyaszomorító pernahajder, ahelyett, hogy lányokat hajkurászott volna, vagy rosszabb esetben pornót bámul, ezt a remek „hobbit” találta ki magának. Szerencséjükre, egy kamion szélvédője ugyan betört, de egyetlen sofőrnek sem lett komolyabb baja. A rendőrségnek köszönhetően pedig, azt a dinnyét, amit szintén rá akartak dobni egy arra közlekedőre, már nem sikerült „élesíteniük”…  

Miközben a bírónő kérdezgette őket kiderült, időközben az egyik kamionsofőr lett, a másik pedig targoncás. Mekkorát fintorgott a sors! Végig azon gondolkodtam, vajon mit szólnának hozzá, ha munkájuk közben valaki brahiból, poénból csak úgy nekik vágna egy 10-15 kilós görögdinnyét, olyan 20 méter magasból...

Az operatőr kolléga szeme pedig akkor kerekedett ki, amikor kiderült, a tehergépjármű sofőrré „avanzsált” vádlott, egy-egy jobb hónapban akár nettó 500 ezret is hazafuvarozik… Lazán...

Az operatőr barátom legalább 3 órát ácsorgott a kamera mellett, hallgatta a két „jótét lélek” vallomását és láttam rajta, szíve szerint mindkettőt jól fejbe verné, a céges statívval, csak hogy a bűn és a bűnhődés egyensúlya helyre billenjen… Aztán hazafelé aztán hosszasan hallgattam, miért is vagyunk bolondok, hogy a televíziós újságírás robotját vállaljuk.

Már-már belevitt a lázadás, az igazságtalanság, alulfizetettség dühítő utcájába, amikor eszembe jutott, hogy egykor a juhászok a kosbárányokat a fogukkal herélték ki… Megfogták a jószágot, egy bicskával megvágták az állat „zacskóját”, majd szó szerint a fogukkal távolították el az állat „monyát”. Aprólékos munka volt ez, nagy szakértelmet igényelt és bizony egyáltalán nem volt fájdalommentes, az állat oldaláról...

2-525c.jpg

Aztán mit ad isten, nem csupán egy fekete-fehér fotót, hanem még mozgóképet is találtam a nem éppen humánus mindennapi beavatkozásról. Megjegyzem nem csupán a hortobágyi juhászok voltak ilyen „barbárok”. Az eljárást Mongóliától a Kárpát-medencéig, sokfelé alkalmazták, hogy aztán az eltávolított here végül egy serpenyőben kössön ki és jóízűen fogyasszák el.

(a megdöbbentő videó itt érhető el!)

Szóval, kedves barátaim, ha éppen azon morfondíroztok, hogy mennyire megterhelő, „szivatós” a munkátok, ha elégedetlenek vagytok a főnökkel, a munkakörülményekkel, a fizetéssel, akkor gondoljatok arra a juhászokra, akik a kosbárányok heréjét foggal távolították el és meglehet még élvezték is a feladatot...

opera_pillanatfelvetel_2021-01-13_220559_indavideo_hu.png

Szóval most mondjátok, mennyire is vagytok elégedetlenek? 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr216387566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szójáték 2021.01.14. 10:07:41

Én olyanról hallottam, hogy valaki újságírónak képzelte magát, de csak a bulvárig jutott.
A tényfeltáró riportok, mélyelemzések már ingoványos talajnak bizonyultak, igény sem igazán mutatkozott ezekre és jobb is a langyos vízben.
Néha megírta, hogy finom az olcsó bor, majd ha elküldték egy bírósági tárgyalásra, megírta, hogy megvolt a tárgyalás.
Ha kiküldték egy kökényfesztiválra mikrofont tolt egy ember orra alá aki elmondta, hogy jó itt lenni a kökényfesztiválon.
Ha szabálytalanul parkoló autót látott azt lefotózta.
Nem érdekelte a dinnyedobálók motivációja, így nem is kerültünk közelebb ahhoz, hogy megtudjuk hogyan is keletkezik egy helytelen cselekedet. Mik az előzményei, következményei? Humanizmus helyett azt sugallja, az igazságérzet a fejbevágást tartatná helyesnek. Én örülök, hogy vannak rendőreink, bíráink, ügyvédeink, hogy ne a barbárság helyességét fontolgató, írogató emberek érvényesüljenek.
Én személy szerint nem szeretnék senkit "fejbe verni."
A bulvárhírhez nincs köze a vádlott munkájának és fizetésének.
Talán jobb sofőr, mint amennyire jó újságíró a cikk írója.
Itt irigység van jelen, összefüggés nincs a kődobálók és azok fizetése között.
Az "avanzsált" szó igézőjelbe tétele utal arra, hogy a szerző lenézi a sofőri hivatást.
A fizetését irigyli, de lenézi.
A szerző szerint neki operatőre van. Valószínűbb az, hogy operatőr kollégája van ami nagy különbség.
Elkeseredettségében odáig jut, hogy akár birkaherét is haraphatna , ez okoz némi megnyugvást.
Nincs köze a bulvárhírhez, az irigységhez van köze. A vélt, vagy valós igazságérzet kielégítésének vágya.
A főnöke biztosan nem azzal az instrukcióval küldte a tárgyalásra a szerzőt, hogy tudja meg , mennyit keres a vádlott, mert az annyira izgi.:)
Ez a szerző személyiségének bemutatása. Bemutatja, mit tart fontosnak egy üggyel kapcsolatban. Személyes érintettség, önmagával hasonlítja össze a vádlottat ami akadálya a tárgyilagos tájékoztatásnak.
"Hogy kereshet ennyit egy általam lenézett sofőr? "
A konklúzió: Ha a birkahere harapásra gondolunk, akkor jól van minden úgy ahogy van. :)
"Szóval, most csicseregjetek, mennyire is vagytok elégedetlenek?"A sofőr csak egy sofőr, az olvasó pedig csicsereg.
A főnök még nincs lenézve, mert Ő pénzt ad, mindenki más, igen.
Akik elolvassák ezt a bejegyzést és véleményük van róla, nem csicseregni fognak.
Emberek, akik gondolkodnak .
A sofőr munkája is értékes, az operatőr is lehet kolléga, és az olvasó is lehet értelmes aki nem csupán "csicsergésre " képes.
A tárgyilagos tájékoztatást már a vádlott lenézése is akadályozza, de itt szinte mindenki le van nézve.
Talán az ítélet súlyosságával is elégedetlen volt a szerző, de a döntőbírót nem nézi le nyilvánosan, hiszen soha nem lehet tudni, hogy alakul. Jobb vele jóban lenni.:)
A kődobálást én sem tartom követendő példának.

Köszönöm ,hogy nekem mint lenézett csicsergőnek volt lehetőségem csicseregni.

Cardinalis 2021.01.15. 21:40:46

420 szó, 2472 karakter színtiszta személyeskedéssel és ügyesnek nem nevezhető, bizonytalan félremagyarázással, meg utálattal…
Kezdjük az elején. Lenézés??? Kérem, nekem az egyik, nagy mentorom, idősebb Krivács András, aki egy IFA-val kezdte és teremtett a gyermekeinek lehetőséget arra, hogy most szállodatulajdonosok legyenek... Lenézés? A nagyapám "egyszerű" csordás volt és ezen a blogon még azt is írtam, hogy ő az én igazi tanítóm, "Zorbászom". Kevés olyan ember van, akit többet emlegetnék nála, talán csak Édesapám. És olyan jó volt olvasni ezeket a sorokat. Szívet melengetett, mert ez a saját blogom, ahol nem okot nyomozok, hanem inkább csak merengek, ha kell Garamvári olcsóbb boráról, ha kell a szerelemről, meg arról is, hogy ezek a "dobálós" kispajtások többet keresnek a profi operatőr kollégánál, aki amellett, hogy soha életében nem került összetűzésbe a törvénnyel, még arra is kényszerült, hogy órákon keresztül dokumentálja a tárgyalásukat. És komolyan, de komolyan a humanizmust kell ebben a keresni? Hogy két anyaszomorító, miért megy dobálni a "felüljáróról"? Ez lenne a nagy újságírói feladat? Hát erre ott a bíró, az ügyész, a jogrendszer, a szakértő stb...
Hofi jut eszembe, aki hasonló esetben sokkal "lenézőbben" azt mondta a Daciával elszáguldó "rabolónak", aki azzal érvelt hogy csupán izgalomra vágyott, meg eltűnt az R-GO lemeze, hogy ilyen esetben, ott van mindjárt a jobb kezed... Most József Attila jut eszembe, akit a nincsen apám, sem anyám verséért kitiltottak az egyetemről... na kérem az tragédia volt. Itten Szabolcsban ellenben két "hülye gyereket" az édesapaja úgy vágja szájon, ilyen esetben, hogy elönti a "ződtakony", oszt egy életre megtanulja, ilyet nem csinálunk... De ha kérem most az a feladat, hogy közpénzből klinikai pszichológust szerződtessünk, aki majd az árvacsilántok lelkét simogatja, hát legyen! De az ehhez szükséges forintokhoz tessék megadni egy magán jellegű számlaszámot.. Hogy minek képzelem magam, az majd egy másik poszt tárgya lesz. Móré Csaba barátom azt szokta mondani, egyszer az életben már érezhetném elég jónak is magam, megengedhetném magamnak.
Példának okáért, azért a tízes listáért, ami ezen a tarkabarka blogon a legolvasottabb posztoknak számítanak…

• Egy Barkasszal kezdték, most a Ságát is megvették!
• Volt egyszer egy nyíregyházi éjszaka...
• Bevezetés a töltöttkáposzta-tudományokba
• Bujtosi sikersztori: szemétlerakóból lett "Central Park" Nyíregyházán!
• Segélykiáltás a Nyírségből!
• Tanulmány a nőkről, avagy válasz Megyeri "rusnyázó" Csillának
• Csernobil: olcsó volt a saláta, hát megettük...
• Mer-e pápa magyarul szólani, Csíksomlyón?
• Nyíregyháza dióhéjban, egy kritikus idegenvezető szemével
• Ahol a miniszter "főzi" a kávét

Van ezek között karcolat, tárca, tudósítás, riport, talán oknyomozó riport egy se…
De soha nem is tartottam magam oknyomozónak…

ui: Még egy mondat; a bulvár nagy szép szakma... Nem szabad lenézni! Krúdy is ezzel kezdte, megírta a pestieknek, hogy leégett az evangélikus nagytemplom tornya, oszt kiderült, csak füllentett...

Szójáték 2021.01.20. 16:29:56

Amit személyeskedésnek éreztél az a felvezetőm lehetett ami arra szolgált, hogy megtaláljam a választ a kérdésre, létezik-e az a magaslat ahonnan csicsergőnek lehet nevezni az olvasót?
Biztos voltam a dolgomban mert tudom, hogy nem létezik.
Nem akartam reagálni, de utálatot éreztél ami részemről nincs .
A szabolcsi gyermeknevelési módszer biztosan költői túlzás, de ha mégis így van akkor nem értem, hogy következhetett be a kődobálás?
Ez vagy logikai bukfenc, vagy nem hatékony a módszer. Lépjünk túl ezen!
A Horger-példa jó, mert rámutat a történések bonyolultságára aminek tudatában megértjük miért is van az, hogy az általánosítás ritkán célravezető.
Nem biztos, hogy csupán egy vers az oka.
Bizonyára voltak politikai nézetkülönbségeik is és most hagyjuk a pletykát miszerint Horger homoszexuális volt akit Attila visszautasított. Pletykának jó, de nem tény.
Igen, Horger kiváló nyelvész volt, de nem biztos, hogy tanári, pedagógusi pályára alkalmas. / Nincs összefüggés/
Az Ő felelőssége-e , vagy azé aki kinevezte?
Tudjuk, hogy zűrös magánélete volt és az egyik válása éppen az ominózus eset előtt történt.
Nem volt olyan állapotban, hogy döntéseket hozzon.
Ha Attila "erősködik" felvették volna, és talán időközben lehiggadnak a kedélyek , diplomát is kap, bár a szűklátókörűség szinte kizárja, hogy Horger változtasson a döntésén a diplomával kapcsolatban.
Attila nem volt olyan erősködő típus, sértődékeny annál inkább.
József Attilának kellett volna jobban felmérnie Horger állapotát, vagy fordítva?
Nem tudjuk, hogyan befolyásolta volna Attila életét ha nincs konfliktus és ha polgárinak nevezhető életet él, az mennyiben ment volna a költészete rovására, és melyik a fontosabb? Nem biztos, hogy alkalmas lett volna a polgárinak nevezett életre, de egy esélyt valóban megérdemelt volna.
Itt emberi tragédiák szálainak kusza összefonódásáról van szó és nem mellesleg az a bizonyos vers, bizonyos körökben már korábban felháborodást keltett és Horger talán gyáva volt ezzel szembemenni.
Hogyan alakult ki az a hangulat ami Horgert esetleg befolyásolta, és kinek lett volna szerepe annak csillapításában?
Nyakon kellett volna vágni mindkettőt, hogy szedjék össze magukat?
Nem tudom, kellett volna-e simogatni Horger, vagy József Attila lelkét valakinek és azt sem tudom, az egyik kődobáló nem lesz-e öt év múlva remek szobrász.
A bankszámlás részről még annyit, hogy minden társadalom maga dönti el, mire fordítja a közpénzeit. Nincs ezzel baj.
József Attila esete is tragédia és a kődobálás is végződhetett volna tragikusan, szerencsére nem így lett.
Van olyan álláspont, hogy Horger egy senki, József Attila pedig semmirekellő volt,
csak a valóság soha nem ennyire egyszerű.
Akkor hát... Tudomásul vesszük, hogy tragédia néha van, nem tudjuk hogyan és miért, de nem is fontos. :)

Ha bizonytalanul szeretnék félremagyarázni valamit elgondolkodnék, hogy a gyermekbántalmazás relativizálása helyes-e vagy sem, de nem szeretnék bizonytalanul sem félremagyarázni semmit mert sejtem, hogy a valóság ott is árnyaltabb.

Nincs bennem utálat, morális kérdéseket boncolgattam.
Hofi Géza közönségigényt elégített ki és abban tényleg jó volt.

Pozitív zárásként jegyzem meg, hogy a véleménykülönbség teljesen rendben van, nem is lenne jó mindenben egyformán, más területeken pedig biztos hasonlóan...
Talán maradjuk annyiban, ha más szögből nézünk egy problémára, attól még a probléma ugyanaz. Ez meg mondjuk kompromisszum.:)
süti beállítások módosítása