Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Az év borát 649 forintért vettem...

2021. január 06. - Cardinalis

16garamvarivencel.jpg

Garamvári Vencel a feleségét a pezsgőnek köszönheti. A neje egy olyan cégnél állt vezető beosztásban,  amellyel Garamváriék kereskedelmi kapcsolatban álltak…

- Mai napig minden esténket egy pohár pezsgővel zárunk – mondta egy interjúban a jónevű borász és ennek már negyven éve…

Garamvári Vencel mindent megélt, minden látott és mindent is elért, amiről a borászok álmodoznak. 1966-ban a Törley pezsgőgyár gyártásvezetőjeként kóstolt bele a pezsgők buborékos világába, hogy néhány év múlva a Hungarovin kereskedelmi igazgatójaként már 700 ezer hektoliternyi bor exportjáért legyen felelős… Némi malíciával megjegyezhetnénk, hogy nem ez volt a kézműves borkészítés aranykora.

Amikor Garamvári úr 1990-ben borászati vállalkozásba kezd egy cimborájával, talán még nem sejtette, hogy egyszer a neve összeforr majd a megsüvegelendő, kézműves minőséggel is.

A főhősünk 1999-ben, még vásárolt szőlőből ugyan, de már Vincent néven állít elő pezsgőt, hogy 2003-ban a szőlő vonzásban, vegyen egy darabka birtokot is… És de jól teszi!

2006-ban a Garamvári Szőlőbirtok elnyeri az „Év pincészete” díjat, majd Vencel ugyanebben az évben a Magyar Borakadémiától a megtisztelő „Az év bortermelője” elismerést is bezsebeli.

A titka a szőlő, a bor és a pezsgő szeretete, az aprólékos, gondos munka, a szakmai alázat és a megbízható, kiegyensúlyozott minőség.

Lellén termel, Budafokon pincéz. Jót és jól alkot. Az összes interjúban egy kedves, szakmaiságot hangsúlyozó, joviális emberként tűnik fel, aki egyszerűen csak élvezi, hogy másoknak is ízlik a bora, pezsgője.

Amikor a pezsgőről beszél azonban még jobban mosolyog; „Még mindig sokan gondolják úgy, hogy a pezsgőhöz a rossz bor is jó. Ez azonban tévedés. Érdemes újra hangsúlyozni, hogy az alapbor minősége mindent meghatároz. Ezért hozattunk méregdrágán francia klónokat és ezért telepítettünk Chardonnay, Pinot noir, Pinot blanc szőlőt. Ezért változtattuk meg a művelési módot is.”

15419579_1207074409330027_1190174077612363399_o_1.jpg

A 2018-as országos borverseny kiadványában az öt legjobb magyar pezsgőből, négyet Garamvári készített. Amikor erről kérdezik újból mosolyog, kiderül nemcsak magának, másoknak is szívesen készít pezsgőt; „Jelenleg hét borászatnak készítjük Budafokon a pezsgőit. Nálunk készülnek Sauska Krisztián, Légli Ottó, Bujdosó Ferenc, Frittmann János, Balla Géza, Demeter Ervin és Puklis János pezsgői, de tárgyalásban vagyunk más, országosan ismert borásszal is. A hét befogadott termelőnek jelenleg még több pezsgője is van, mint nekünk. A pezsgősítésre a külső partnerektől is kizárólag jó alapborokat fogadunk be. Ha az alapbort bemutatják, mi érzékszervi és laborvizsgálattal is minősítjük, s ha megfelelő, akkor elvállaljuk a pezsgősítést. Ha nem megfelelő, mert volt már ilyenre is példa, akkor nem vállaljuk el. Ez egyben kihívás is, amivel a cég kapacitásait is kihasználjuk. Évi háromszázezer palackra van kapacitásunk, de egyelőre még csak kilencvenezer palacknál tartunk, úgyhogy, van még hová növekedni.”

Bár a Garamvári brut nekem igazán kedves pezsgő, mégsem ezért kezdtem Garamvári úr dicséretébe… Idén ugyanis néhány best buy tétel miatt, végképp eldőlt az idei év borásza, a Bujtos-tenger partján Garamvári Vencel. Amikor ezeket a sorokat rovom, egy palack Roségold segít írni (by the way 849 forintért a hülyének is megéri, nemhogy nekem!), de a garázsban szépen sorakozik az utánpótlás. Syrah és Birtok Cuveé a prémium selection tételekből, valamint néhány egészen elképesztő áron, 649 forintért vásárolt Pinot Grigio, ami ennyiért és ebben a formában, ízben, illatban, nálam csont nélkül lett az év bora.

Úgy látom Garamvári, a LIDL sommelier csapatát is lenyűgözte, hiszen szinte minden évszakban lehetett a diszkontláncnál egészen elképesztő árakon a palackjaihoz jutni. Megjegyzem, hogy a Vencel-féle 1200 forintos Merlot is jól fogyott, és néhány jól sikerült pörkölt szerint is az egyik legjobb vörös, ha éppen főzőcskéznénk…

Sose bírom megjegyezni annak az angol mesterszakácsnak a nevét, aki 10-15 éve rendszeresen tűnt fel a Spektrum képernyőjén, majd minden „menüt” egy üveg bor felbontásával kezdett, és lassú de kíméletlen elfogyasztásával folytatott, hogy a remek étele már spicces fejjel készüljön el… Na ő jut mindig eszembe, amikor nyúlok egy palack Garamváriért és nyomom meg a kerámialapom érintőgombjait, hogy valami vidám estébe kezdjek a karanténármány idején.

Szóval egy ideje minden recept úgy kezdődik nálam; tekerjük ki egy palack Garamvári bor nyakát!

garamvari_pinceszet.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr2916375456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása