Hát áll a folyó mellett, melynek csak egy partja van. Látja a bús galambot, akinek párja nincsen. Nézi a magányos cseresznyét, amit nem tud a fülem mögé akasztani. Özvegy vadkacsa úszik a Bujtos acélszürke vízén, hápog kettőt, majd elhallgat. Egyirányú utcák, magányos egyke gyerekek bámulnak rá…

Éhség, harag, düh. Az úton végig azt érezte, hogy korog a gyomra. Hogy bármit megenne. Evett is. Habzsolt. Eszeveszett dühhel falta az ételt. Mintha az egész világot le akarná nyelni. Zöldséget, gyümölcsöt, halat, húst, kenyeret, magvakat. Mindegy. Elmosolyodott magában. Ha most manna potyogna az…

Este gyere. Napnyugta után. Amikor a Vénusz a legfényesebben ragyog. Amikor a szoba négy fala a legmohóbb, elnyel, megrág és emészt. Éjjel gyere, amikor feljön az Orion és Atlasz hét lányát kezdi üldözni. Gyere akkor, amikor augusztus éjjel a félénk hullócsillagok a Tiszába jönnek fürödni. Gyere,…

Két nap, vagy két hét. Ki tudja. Talán ennyi még, hogy hivatalosan is bejelentsék; a vírus az országhatáron belülre került. Két nap, vagy két hét még és elválik az ocsú a búzától. Elválik, hogy kiben lakik ember és ki az, aki félelemtől és gyűlölettől vezérelve majd elveszti az arcát. Nincs ebben…