Mint hegyomlás, mint földrengés. Ahogy a Krakatau robbanása szaladt körbe-körbe a világon. Ahogy a nagy becsapódás után hirtelen tűntek el az óriások és maradt meg az élet apró üregek, járatok mélyén. Egyetlen rágcsálódban bízhatott az Isten, hogy az majd beteljesíti sorsát és eljut addig, hogy…

Hát mit tegyek, ha már ennek a kegyes, nyár ízű ősznek sem tudok örülni. A távolság, mint mélységben lévő szénatomra, kínok között megélt átalakulást hoz. Szétszed, összerak. Forgat és hevít. Nem tudom már, hogyan lesz a szénből karát, nem tudom, hogyan lesz az árva lelkem ékszer egy gyűrűben. Csak…

Te! Neked adom a szemeimet… Hogy lásd mit látok a világból, hogy érezd, felhorkan a szívem, amikor meglátom az arcod és milyen boldogság lehunyni a pilláimat és azt képzelni, hogy akárhol a világban, hóviharban, vagy napsütésben kéz a kézben, te meg én… Majd megérted, hogy miért vigyorgok egy kora…

Az életnek szintjei vannak, mint egy toronyháznak. Legalul az alagsorban csótányok, a földszinten a házmesterek, az elsőn a tériszonyosok laknak, aztán, ahogy megyünk fel, egyre többen beszélnek rímekben, mondanak verset, mert minél közelebb laksz a szférákhoz annál jobban hallod a mennyország édes,…