Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
elgurulsz mint egy villamos
utánad felgörbül a vágány
kutyatej páfrány
tör át a járdán
Nincs elég bajunk? Nem ad elég feladatot a járvány és következményeként az egészségügyi és gazdasági válság? Pont most kell a pokol seregeinek előbújni, embereket lefejezni, robbantani, lövöldözni?
Soha nem felejtem el, amikor apámmal útban keresztülhajtottunk a fényes bécsi utcákon, és én a „kispolszki” ablakán keresztül megpillantottam a Schönbrunni kastélyt.
- „Hát itt lakott Mária Terike, meg Ferenc Jóska” – mondta apám viccesen, miközben a fényes, széles utcákon gurultunk, a rendszerváltás előtt két évvel…
Aztán a gimnáziumban már a legendás, nyírbátori némettanár, Szták tanár úr fénymásolt térképet a híres, nevezetes Bécs belvárosáról és kívülről kellett tudni, hogy a nyári szünetben kivitelezett tanulmányi úton, hányféle látnivalót fogunk felkeresni. Még most is tudom; a természettudományi és a szépművészeti múzeum között Mária Terézia ücsörög, a Heldenplatzon Károly főherceg lovagol, A Hofburg előtt pedig Savoyai Jenő, A Volksgartenben Strauss hegedül, csupa aranyban, a dr. Karl- Renner Ringen a Parlament idézi az antik korokat, A Kärtnerstrasse boltjai jó drágák, a Kapuzienerkloster alagsorában pedig ott nyugszanak a Habsburgok, akik ellen néha harcoltunk, néha meg életünket meg vérünket is adtuk… A Stephansdom tornya 137! méter magas, hossza is több mint 100 méter és az egyik oszlopán megtalálható az első könnyező máriapócsi ikon is... A Ballhausplatzon egyszer köpködve beszéltek Andrássyról, hogy aztán néhány év múlva, mosolyogva szalutáljon a „szép akasztott”, immár a Monarchia külügyminisztereként… Az megvan, hogy 1961-ben Schönbrunnban találkozott Kennedy és Hruscsov? Hogy a Prater óriáskereke lenyűgöző és a Grinzingben, Bécs „budai” oldalán, akár egykor Óbudán még mindig sok kiskocsma található, ahol „élvezni” lehet a Heurigert, az idei bort?
Hát mit jelent azoknak Bécs, akik semmit sem tudnak Európáról, még azt sem, hogy a törökök hiába ostromolták a város, soha nem vették be, ellentétben Mátyás bús hadával, akiknek sikerült!?!
A törökök csak a kávét hagyták itt az osztrákoknak, akik abból is kultúrát faragtak; kávékultúrát. Mit jelent nekik a Sacher-torta a bécsi virsli, na meg a snicli, amit Radetzky még borjúból rendelt, de manapság pillangó formára vágott karajból az igazi, krumplisalátával…
Mit tudnak ezek a Monarchiáról, Klmitről, Hundertwasserről, Freudról, Jungról, Mozartról, Beethovenről? Mit tudnak arról, hogy mit jelentett, a nyolcvanas években a Mariahilferről hozott Commodre 64-es egy nyírbátori gyereknek?
Semmit! Hozzák a fejükben a sötétséget, hozzák a pusztítás gondolatát. A háború elől menekülnek, ordítják, hogy ott nem lehet élni, hogy itt is romokat hagyjanak maguk után, hogy itt is a fegyverek nyelvén beszéljenek, hogy keresztényeket fejezzenek le, zsidókat lőjenek le, hogy félelemben és rettegésben tartsanak békés polgárokat.
És tisztelet a kivételnek! És tisztelet azoknak, akik békét akarnak, akik képesek együtt élni, akik felfogják, hogy a dzsihád nevetséges, hogy a vallási fanatizmus beteges és minden ilyen esemény a szélsőségesek malmára hajtja a vizet…
És tisztelet azoknak, akik most imádkoznak és még hisznek abban, hogy a jogrendszer majd segít a sebeket begyógyítani…
Kötelező olvasmány; Lessing, Nathan der Weise…
