Mi a boldogság? Fél órával többet aludni úgy, hogy közben a telefon is aluszik. Isteni kávét varázsolni a szarvasi kotyogósból, mert éppen jól számoltad ki a frissen őrölt kávé mennyiségét. Időt szakítani egy kiadósabb reggelire, észrevenni, hogyan tűnik el a köd, hogyan szakad fel a vastagnak hitt, szürke felhő. Kilépni a házból és érezni, hogy ez még nem a tél, hogy valami hűs kegyelem kergeti a vért az arcodba. Köszönni egy rég nem látott ismerősnek. Felhívni valakit, aki fontos, aki az összes agymenésem meghallgatja. Beszélni édesapámmal, és felmondani a leckét; futottam és jól aludtam. Bemenni a kedvenc munkahelyedre, pacsizni a családtaggá vált kollégákkal. Aztán velük teli pofával röhögni. Egy jobban sikerült menüt enni az Umamiban, egy parfümöt próbálgató, szép nőre felfigyelni a Müllerben. Megérezni a belvárosban kószáló fokhagymás, tejfölös lángos illatát. Bemenni a székesegyházba és Szent Ritának mondani el szívem egyetlen titkát. Aztán kilépni a fényre és menni, menni ki a világból. Menni Tokajba, Dombrádra, Kassára. Ezerszer ismételni; bor, ezerszer kortyolni; szerelem. Ezer kimondani; jó nekem. Magadban magyar verset mormolni. Ezer sarkon nosztalgiázni és várni, kivárni, hogy eljön, megjön, itt marad, a boldogság…

Megmaradni aprónak, picinek, jelentéktelennek. Maradni ismeretlennek, lakatlannak, felfedezetlennek. Far from the madding crowd… ülni egy hűs diófa alatt, bámulni a szőke Tiszát és fütyülni, fütyülni a világra…