A hullámok itt mindennél jobban nyaldossák a partot. A hullámok. Albatroszokat dobál a szél… Senkitől, semmitől sem fél, csak néz, néz Európa felé. Közben újra és újra hallja a katonák üvöltését. Hallja, hogy dörren az ágyú, hogy tölt a tüzérség…
Feu!
Hol van már a tűz? Hol vannak élete legszebb párnacsatái? Hol vannak azok a nők? Hol vannak azok az ágyúk?
Néz Európa felé… Nézi a hullámokat. A hánykolódó csónakokban most fregattokat lát, a sziklákkal vívódó hullámokban hősöket. Népek csatája, vagy csókcsaták, most egyre megy. Egy nőre gondol, egy pohár borra. Túl az Alpokon. A császár. Mereng és a szél fújja kopott haját. A császár gondterhelten vár egy napot, s vajon az jön el hamarabb, vagy a kegyes halál? A császár magára ma este nem talál…
Nézi, ahogy a hullámok kegyetlenül csapják, ütik, verik a komisz partot…
