Nyírbátorban nőttem fel. A József Attila utcán. A bátori, Bátor környéki cigányoknak nem ismeretlen a környék. Tudják mit jelent a vasúton túl, „vásártérinek” lenni. Pontosan tudom, milyen érzés megbélyegezve lenni. Nekem mindig többet kellett tudni, nekem mindig gyorsabban kellett „futni”, mert csak egy vásártéri vagyok. És nagyon hamar megtanultam, hogyha én vagyok a legkisebb, a leggyengébb, egyedül megyek haza az iskolából, akkor el fogjátok venni a tízóraira kapott zsebpénzem is. Ez volt az utca törvénye, e szerint kellett élni. Kaptam a fülest, adtam a pénzt. Nem utáltalak ezért benneteket, de féltem tőletek. Aztán, amikor nagyobb lettem, akkor rátok mordultam, mert szemeteltetek, mert a kocsim lehúzott ablakán keresztül kivettétek a tárcámat. Nem haragudtam a néhány ezer forint miatt, de azért kaptatok néhány fülest, hogy az okmányaim, ahelyett hogy simán eldobtátok volna, a tárcával együtt, barbár módon elástátok. Nem haragudtam rátok, alkalom szüli a tolvajt. A főiskolán volt cigány barátom, manapság pedig vannak köztetek, akire felnézek. Legutóbb egy forgatáson a Sójában, Rézműves (Babocsai) Misi barátom, a gyerekekkel közösen énekelte el a cigányt himnuszt. Nekem ki kellett menni a teremből, mert gombóc nőtt a torkomba. Sok mindent akkor, ott értettem meg;
Egész világ ellenségünk,Űzött tolvajokként élünk,Nem loptunk mi, csak egy szögetJézus vérző tenyeréből.
De ismerem a csodaszép Rostás Tündét is, aki nemcsak szépen énekel, hanem az első, diplomás cigánylány lett Nyírvasváriban. Tünde nemcsak az oklevélre büszke, arra is, hogy cigány a származása…
De kedves barátaim!
A minap végighallgattam, hogy Borbányán egy albérletbe költözött cigány család miatt, az ott élők egy része tiltakozni kezdett a tulajdonosnál. A minap végighallgattam, ahogy a jogvédőktől kezdve még a baranyai cigányok is kiálltak a kedves albérlők mellett, hogy azok rendes emberek. Meglehet. Nem ismerem őket. De egy valamit jegyezzetek meg! Amíg nem ítélitek el közösen, magatokból kivetve, például az olyan bűncselekményeket, mint amit a 23 éves B. Péter követett el a nyíregyházi temetőben; mely szerint egy 80 éves, hozzátartozói sírját gondozó nénit leüt, ellopja a pénzét, fülbevalóját, majd kereket old, addig ne várjátok a többségtől, hogy megszabaduljanak a sztereotípiáktól, hogy ne tartsanak tőletek, hogy szívesen legyenek a szomszédjaitok.
Ez így működik!
Ahogy nekem vásártéri gyerekként többet kellet tudnom az ötösért, mert rajtam volt a bélyeg, úgy nektek is többet kell tennetek azért, hogy büszkék legyenek rátok! Ne csak magyarul beszéljetek, legyetek igaz magyarok! Ne csak jogaitokkal gyertek, hanem legyetek szívesek a kötelességeket is megismerni. Jól felfogni, hogy azért van orvosi ellátás, mert a dolgozók TB-t fizetnek, azért van közmunka, segély mert a dolgozók adójából ki lehet fizetni!
Augusztus 20-án, egy fehér taxiból, három „kikerált” cigánylány szállt ki a Bujtosi „vidámpark” előtt. Szépek voltak. Szépen felöltözve, a lehúzott ablakon keresztül megcsapott, hogy olyan parfüm illattal vannak, hogy felhőt húznak maguk után. Én meg azon gondolkodtam, hogy vajon, mind a háromnak van-e érettségije, szakmája? Van-e életcéljuk? Álmuk? Vagy majd egy sötét képű lovag, „Svájcba, Hollandba, Németbe” viszi őket okosba, pénzt keresni!
Luther Kinggel mondom; van egy álmom! Van egy álmom, hogy büszke leszek a magyar cigányokra! Ahogy büszkék vagyunk Horváth Pistára, Bangó Margitra, Snétberger Ferencre, Babos Gyulára, Bari Károlyra, Dankó Pistára, Csányi Sándorra, Pege Aladárra, Járóka Sándorra, Molnár Ferenc Caramelre, Gáspár Lacira, Roby Lakatosra, Szakcsi Lakatos Bélára meg még napokig sorolhatnám…
