Aki egy picit is jártas a borok világában tudja, hogy készülnek classicus, premium és super premium borok. Ezek a kategóriák azt jelentik, hogy a palackozott nedű számos, szigorú előírásnak felel meg. Ez a bor pedigréje. Biztosítja a származási helyét, esetleg konkrétan regél arról a dűlőről, ahonnan szüretelték és tegyük fel a terméskorlátozás miatt csak meghatározott mennyiségben palackozzák őket…
Egy hosszú éjszakai beszélgetés után, magamban arra gondoltam, hogy megkapnám-e a klasszikus minősítést. Vagyok-e már annyira érett, tanult, decens, hogy nagy duzzogva egy szép és intelligens hölgyekből álló tanács kimondja ráma verdiktet, ez egy klasszikus pasi?
Délelőtt egy futópólót keresve, egy fotót pillantottam meg. Véletlen? Vagy csak azért dobta fel a telefon, hogy az éjjeli kérdésre könnyen tudjak felelni? Elszörnyülködtem. Elborzadtam. Ingattam a fejem? Ez lenne az új férfi ideál? Ez a csíra? Mert akkor én valóban az utolsó, kipusztulásra ítélt dinoszauruszok közé tartozom…
Aztán egy kávét szürcsölve próbáltam összeszedni, hogy szerintem mi is classicus XY-kromoszómás, hetero pasi ismérve…
Például, hogy elboldogul a borokkal, a konyakokkal, whisky-kkel? Hogy van valamiféle klasszikus alapműveltsége, beszél idegen nyelveken? Esetleg eredetiben képes olvasni Ende-t, Süsskindet, Heideggert… Vagy tud egy picit angolul, talán csak annyira, hogy Kiplingtől a Ha című verset, meg Tennysontól az Ulysses néhány sorát képes élvezni. Képes a Rómeó és Júlia prológját, Hamlet nagy monológját angolul elmondani…
...Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szívünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát.(Tennyson: Ulysses)
Elboldogul a konyhában. Mindig van egy sztorija. Leleményes, agyafúrt és kreatív. A kétkezi munka is jól esik neki, van valami szenvedélye… Sport, vadászat, sakk.
Képes elvarázsolni a számára izgalmas nőt. Szenvedélyes, ha szerelem kerül terítékre, de el tud gyengülni is, ha arról van szó. Beszéli a virágok nyelvét. Nem fél a magánytól és a könnyektől. A szürke percekből színest varázsol, az üres órákat megtölti. Világot épít és féli az istent, de ha fejet hajtva is, a teremtő nyomdokába akar lépni. Folyton, lankadatlanul. Ő akar lenni Zeusz, Mars és Prométheusz.
Van szíve, lelke, tartása. Szereti a szüleit, empatikus. Családközpontú. Érti, megérti a nőt és türelmes. Végtelenül. Imád és imádkozik, de azt sem felejti el, hogy csak azt támogatja Jóisten, aki magától indul el...
Mellékzönge: A bajszos, geek, metroszexuális pasi antipólusa az én hősöm, éppen ezért Daniel Criag James Bondja. A kicsit fából faragott királyfi. Ez az agrár-bond. Ez a rézgálic-herceg. A provinsz-prinsz... De, amikor Vesper Lyndbe beleszeret és kiderül, hogy nem hős, csak egy keményre gyúrt fiúcska, akkor Isten bocsássa meg nekem, de valahol magam szeretném benne látni…
