Nézem a fotókat. A facen ismét végigszalad a vintage, a retro, a múltba bámulás. Valami édes, borongós vágyakozás a boldog békeévek, a letűnt aranykor után. Amikor a szerelem csak egy easy game volt, amikor még ősz hajszálak nem színesítették sötét hajunk, amikor reggel úgy ébredtünk, hogy megettünk egy oroszlánt, édesanyánk olyan csinos volt, hogy férfiak fütyülgettek utána, kiittuk a Tiszát és a Jóisten csak nevetve legyintett ránk; hadd éljenek…

Nézem a fotókat… és látom, mondogatom, de szépek voltatok, de édesek, enni- és zabálni valók. Szirupba mártott este ez, folyik a bor és siratom a tegnap tavaszait, amikor csak annyi bajunk volt, hogy mikor nyílnak már a tulipánok, mikor állíthatunk májusfát, mikor lesz pisztácia, puncs és csoki ízű a nyár…

Bámulom… Ebben az ismét télbe merevedett tavaszban, amikor szűk lesz az egérlyuk, amikor mindenki orvosnak öltözik, amikor éjszakára is kell a vegyvédelmi esőkabát…  

Hol vannak a bolondos feketerigók, hol vannak az inszomniás, pornóra éhes kecskebékák, hol vannak az éjszakából hajnalt kurjantó fiatalok? Hol vagy szerelem? Hol vagy kedves? Hol vagy hát Kisangyalom?

És azt kívánom, hogy nullás vérem helyett, alkohol folyjon az ereimben, azt kívánom, hogy ismét 2012 legyen, amikor a Szerelem érkezik meg a szerkesztőségbe és én csak kapkodjam a levegőt…

Gyászhuszárok, fekete batárok nyikorognak az úton, a tó jégpáncélról álmodik… és akkor imádkozni kellene... Imádkozni kellene, újból nekifeszülve hinni, mert olyan édesen alszanak a mindig ifjak és várják, hogy valaki azt ígérje nekik; lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér…

És magamban káromkodva követellek, magamban köpködve énekellek, szájam sincsen, úgy üvöltök az éjben. Gyere élet, gyere szerelem, gyere nyár; Te győzz le minket.

Végleg!!!