Ma megtanulok élni. Le sem fekszem, mint egykor a főiskolán. Nem én. Reggel úgy húzok majd tételt, hogy nem aludtam. Ma megtanulok szeretni. Úgy, ahogy szeretnéd. reggel majd úgy húzok tételt nálad, bagzó macska szemmel és mosolygunk. Leugrunk a legmagasabb szikláról a tengerbe, kéz a kézben és közben azt kiabáljuk; sosem szerettem, előtted senkit, csak gyakoroltam, csak készültem. S akkor majd tudom, Te vagy a premier, te vagy az ősbemutató, a mindig vágyott kacagás, az élet nőnemű értelme…

De most maradj csendben, holnap hajnalig legyen még időm tanulni…  Don't stop me now...