Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Könnyakadémia...

2020. január 08. - Cardinalis

 

"Leise flehen meine Lieder.."

S élnek bennünk dalok mélyen, tíz vagy százezer év mélyen. Élnek bennünk dalok, melyeket egy rég volt édesanya dúdolt a gyermekének. Szorította magához az apró testet és szeretetét egy apró dallamba formálta. S él bennem egy mondat, egy szó, egy lehelet. S nézem a Holdat. Ha felnéznél az égre, Te is láthatod. Csillagok alatt a test, a lélek és ez a megtaposott, izgága, lázongó, nyughatatlan szív.

Te, itt a tenyeremben a kék madár! Tudod, hogy hívják? Akarat, erő, álom. Nevezed, ahogy akarod. Mindre hallgat. Csinálok a januárból júliust!!! Nagy mágus vagyok... Levelet varázsolok a fákra, fréziát, meg szellőrózsát az ablakod alá…

Te! Már belekezdtem főzni. Még mindig éhes vagy? Bontok bort. Fehéret. Meg vöröset is. Ünnep lett. Bontok szívet, meg kinyitom az összes ablakot. Ne félj a nyár ugrik be, nem a fagyott éjjel. Hallani akarom a rigókat! Hallani akarom ezeket a betyár rigókat, akik még a megrészegülteknél is jobban fújják az éjszakát…

Lezuhanyzom. Felveszek egy öltönyt. Felöltözöm vőlegénynek… Jajj, dehogy vőfélynek! Unom már. Annyi könnyet láttam már, annyi ölelést, annyi gratulációt… Annyi önfeledt násznépet és én kellő távolságból, edzve magam a dalhoz ideig-óráig részt vállaltam a dalban, táncban, könnyekben… Ideig-óráig. Stranger in the night... 

Csak tudod, ha már könnyekről van szó, azok ne a fájdalom, hanem végre, egyszer a boldogság könnyei legyenek…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr5215399930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása