Kesznyéten határában ott kanyarog a Sajó, a Takta patak, meg közel a szőke Tisza is. Sok a nád, a mocsár, meg a dzsindzsás. Na ezért bolondul a vaddisznó! Nem állhatja a nyílt területeket, tudja az lehet a veszte, ha fedezék nélkül kóborol. Pedig a vaddisznó szeret bóklászni. Egy éjjel 25-30 kilométer meg sem kottyan neki. Ha megszimatolja, hogy valahol van még egy kis tengeri, uccu megy utána. Aztán falja, ropogtatja.  

- A vaddisznónak nagy esze van! – teszi hozzá Nacsa Balázs, a Szikra Vadásztársaság elnöke. Egyik évben felütötte a fejét a kesznyéteni nádasban az aranysakál. Többen is jöttek. Talán hárman. Éhesek voltak. Az itteni kocákat kóstolgatták volna, de azok nagy falatnak bizonyultak. Meg igazából a malacokra fájt a foguk. A sakál ravasz, mint a róka. Egyikük elterelte egy megellett koca figyelmét, a másik kettő meg elkapdosta a malacokat… A következő évben azonban már nem jártak szerencsével. Megtanulták a fájdalmas leckét a kocák, taktikát váltottak. Összeálltak. Négyen-öten, amelyiknek malaca volt. Olyan kis óvodafélét alkottak. Most már jöhetett a sakál! Hiába próbálták elterelni a disznók figyelmét, ráfaragtak. A röffencsek megóvták a malacokat. Mondom, nagy eszük van. Az is tapasztalat, hogy ha elhull közülük egy, mert elviszi valami nyavalya, most éppen a sertéspestis, akkor egyszerűen tovább állnak. Mintha tudnák, éreznék, hogy nekik ott nincs tovább dolguk, mentik az irhájuk. A pestis cefet. Ha megfertőződik a vaddisznó három-négy napon belül elhull az állat. Vérzik a füle, hasa, combja, lázasan, bágyadtan kóborol míg el nem pusztul. Ellenszer, vakcina nincs. Tehetetlenül nézzük, ahogy belehalnak. Ezért kell most lőni őket. Gyérítjük az állományt. Akkor kisebb az esély, hogy megfertőződjenek. A beteg állat ugyanis szórja a kórt; vizelettel, ürülékkel, az összes testnedvével. Azt mondják, hogy évekkel korábban elhullott jószág maradványaiból, csontjából is kimutatták a pestist. Mindennek ellenáll. Úgy tudjuk, hogy a kullancsok terjesztik, ezért nem is tudunk ellene mit tenni. Abban reménykedünk, hogy a természet megoldja, hogy kialakul egy olyan állomány, amelyik rezisztensé válik. De csak reménykedünk. A svédek 20 éve küzdenek az afrikai sertéspestissel, egyelőre mindhiába. Ráadásul nemcsak a vaddisznókra veszélyes, a házi sertésre nézve is halálos… - a vadász elhallgat, szeméhez emeli a távcsövét és nagyokat hümmög hozzá…

Az afrikai sertéspestis az elmúlt években jelent meg Közép-Kelet-Európában. A vírus 2007-ben még távol a Kárpát-medencétől, Grúziában tarolt, azonban az elmúlt évek alatt egyre közelebb és közelebb került az országhoz.  A vaddisznók és részben a fertőzött házisertések, valamint belőlük származó élelmiszerek, élelmiszerhulladékok, valamint az állat- és takarmányszállító járművek közvetítésével a betegség átterjedt a Kaukázus térségének többi országára, továbbá Oroszországra, Ukrajnára és Fehéroroszországra is. Az Európai Unió tagállamai közül 2014-ben Litvániában és Lengyelországban mutatták ki a betegséget elhullott vaddisznókban.

(A térkép azt mutatja, hogy október 1-ig, hol találtak a vadászok sertéspestisben elhullott vaddisznót és mely területeket érint már az országban a betegség...)

A sertéspestis 2018 óta az országban is problémát okoz. Főként a keleti megyék veszélyeztetettek, Tiszán innen és túl is kimutatták és szép lassan terjed nyugat felé… Az emberi felelőtlenség éppúgy veszélyes ebben a kérdésben, mint a kíméletlen anyatermészet. Most pedig nincs más eszköz, szisztematikusan lőni kell a vaddisznókat, csak így lehet megfékezni a vírus gyors terjedését.

- Lőni kell nincs mese! - teszi hozzá Nacsa Balázs. - Az egészséges állomány, meg a sertéstartók érdeke a legfontosabb. Más eszközünk nincs a vírus megfékezésére. Romániában halomszám lőtték őket, ahol megjelent a betegség...

És lövik. Az éves keretszámtól, akár plusz 30%-kal is eltérhetnek a vadászok. A keretszámnál azonban kevesebb  nem lehet a lelőtt vaddisznó mennyisége a keleti országrészben...  

Pedig aki látott már csíkos hátú vadmalackákat, vagy etetett cumiból rózsaszín, jóképű kis házsertéseket tudja, hogy igazán jó fejek, aranyosak és szerethető jószágok… Csak éppen most helyzet van. Komoly helyzet. A sertéspestis nemcsak a magyar vaddisznóállományra veszélyes, hanem a sertéságazatra is. Ha egy neveldében felüti a fejét, ott egy szálig kiirtják az állományt és abban is biztos lehet egy ország, hogy utána a sertéstermékeket nem lehet exportpiacon eladni. Szóval most a sokszor átkozott vadászok egyszerre szolgálják a vadak és a gazdaság érdekeit. Pedig a sertéspestis egyelőre veszélytelen az emberre nézve. A kérdés persze csak az, hogy meddig. Mikor ugrik át egy fajt és kezd egy másikban is pusztításba. Mert a szakértők szerint ez is benne lehet a pakliban, persze kicsi az esély rá. Ám láttunk már hasonlót. A HIV valamikor a majmok betegsége volt és az eboláról is úgy sejtik, hogy az állatvilágból terjedt át az emberre. 

Hogy mekkora kárt tud okozni az afrikai sertéspestis, arról a kínai húspiac árulkodik a legjobban. A sertésállományok csökkenése (biztonsági okból szisztematikus leölése) miatt, jelentősen megemelkedett a sertéshús ára. (link) A következmény számunkra, európai emberek számára felfoghatatlan. Ezzel arányosan bizonyos vidékeken jelentősen nőtt a kutya- és macskahús ára. Merthogy ezzel pótolják a sertéshúst... (link)

Ha erről lenne szó, csont nélkül a vegaságot választanám...