Aztán. Végül. Legvégén. Majd mások nevetnek, majd mások kacagnak, majd mások szeretnek. Majd mások ölelnek. Majd mások mosolyognak. Rád. Majd mások főznek, majd mások remélnek, szeretnek és hisznek. Itt és most beszakadt az univerzum. Itt és most a szingularitáson túl, már nincs semmi.  Utánam nem…

Kosztolányi járt a fejemben. Ahogy áll a Logodi utcai lakás ablakában és nézi a hajnalt. 50 évesen. Nézi a hajnalt és tudja, hogy nem lesz ezekből a hajnalokból már sok. És akkor kiszakad belőle a Hajnali részegség. Kiröppen belőle az őszinte hála. A hála, melyet a titkos, titokzatos Úrnak,…

Mit csináljon az ember, ha a lelke mélyen csak egy ócska ripacs. Egy teátrális majom. Aki szereti, ha egyszerre hull a hó, mutat 37 fokot a hőmérő és úgy jön fel a szivárvány az égre, mint szerelmetes éjjel a telihold. Mit csináljak, ha még mindig tetszik, ahogy Heine belemártja a legmagasabb norvég…

Mácsai mondja József Attilát. Attilánk meg éppen Thomas Mannt üdvözli és nagyokat hümmögök, mintha az idő, ez az érzéketlen szigorú szövet kegyesen mosolyogva csalni engedné a képzeletet és a konyhám, amiből most a padlófütés varázsol kuckót, irodalmi kávéházzá minősülne és a gép gyomrából szabad…

Leesett az első hó. Ismered Nyíregyházát. Persze sokat változott, meg fényesedett, talán valamivel közelebb van Nyugathoz is. Nem fogom eltitkolni, ez persze a debreceni repülőtérnek is köszönhető, de tudod, ismered. Ha itt akarsz élni, szeretni kell, elfogultan, szerelmesen, a hibáival együtt.…