A „Lidli” ezzel a gyorsan váltakozó árukínálattal, kicsit olyan, mint egy jobb minőségű turkáló. Sose azt kapod, amit szeretnél, hanem egyszerűen improvizálnod kell. Meg ne legyenek terveid, elvárásaid. Csak úgy könnyedén, mint egy magyar fejben élő széles gesztusokkal, hangosan gondolkodó…

A végére fájt. A végtelen számú logikai bukfenc, a tudománytalanság és a fájdalmasan súlytalan mondanivaló. A végére fájt, hogy hülyének néznek, hogy Hollywood minden nyomorát, impotenciáját és alkotói válságát letolja a torkunkon. Aberrált módon, fajtalankodva elkövetett erőszakos közösülés érzetét…

Sose vót még ilyen hideg – gondolta magában és meglendítette a fejszét. A fákon körös körül mintha hófehér karmok nőttek volna, vastag zúzmarától nyögtek még álmukban is. A nedves, szúrós hidegben vastag tollkabát védte a testét, fején egy viseltes usanka és a szája elé pedig egy vastag sálat…

Hegyek-völgyek. Poklok és mennyek. Hol vannak már az átszerelmeskedett, átölelt éjszakák? Csak az átforgott, dicstelen, telihold nélküli órák maradtak. Megyek előre, bukok előre, bukok árkokba. Akasztom magam kampóra, fára, akasztom minden ágra. Törik, reccsen, reped, csorbul. Aztán amikor más már…