Ma végérvényesen benőtt a fejem lágya. És ma megpillantottam édesapám és a fia közötti különbséget. Apám félisten. Ő minimum nemzetben, társadalomban, világban gondolkodik. Én pedig még mindig csak az egyénben, lélekben, meg megváltásban… Apám az egész emberiségnek akar új távlatokat, hitet, reményt adni. Én megelégednék annyival is, ha a saját megváltásom összejönne. Mondom benőtt a fejem lágya, mert nem egy bolygóban, milliárdokban gondolkodom, hanem azon, hogy akik találkoznak velem, akik látnak, hallanak azoknak tudjak támasz, bölcs tanácsadó és igaz barát lenni… Nem tudok többre vállalkozni. Nem megy. Ez is meghaladja talán az erőmet… Gondolok rád, te 2019… Gondolok rád. Nem szeretlek. Pedig. Nem szeretlek. Pedig. Gyűlöllek. Pedig. Néhány percig voltál kegyes. Percekig tartott ez az év. Percekig voltál nekem év. A többi… Aztán sajnállak is…. sajnálom magam benned. De tanítottál. Egyfolytában. Hogy legyek ember. Hogyan éljen túl a magam, hogy legyek egyedül is remek társaságban, hogy legyek meg kincsek nélkül. És tudod mit? A gőgöt és a kevélységet operáltad ki belőlem. Mert lehet bármid, lehetsz bárki, ha nincs veled a szíved szottya, ha csak sikeres vagy, ha csak menő, ha csak díjazott, akkor semmi vagy. Akkor senki vagy, akkor nem vagy több az utcán kószáló, torzó-embereknél. Nem vagy több a magányos hidrogénatomoknál, a légüres térnél, az űr hidegénél. Nem vagy több az eldobott csikknél, az üres szobánál, az elhervadt csokornál. Nem vagy több egy keserű köpésnél... Ha nincs, aki azt mondja neked; szeretlek…Ha nincs, aki azt mondja, apa. Ha nincs aki, rád nyissa az ajtót, aki egyébként még a csempe fúgáját is gyökérkefével pucolná, aki főzne, akit úgy ölelne, mintha ő lenne az egyetlen egy lakatlan szigeten, akkor semmi és senki marad és semmi vagy... Ez az év kiművelt, kitanított, a vállalt magány legmívesebb tudományával ajándékozott meg. És most karácsony után nem marad más, mint lassan hümmögni és bízni abban, hogy az Isten tudja, mit szándékozik tenni velem…
Bízni… Hinni. Remélni. És szeretni. Végtelenül, akkor is, ha minden veszni látszik…
