I don't want to talk, about the things we've gone through…

Jó estét kedves Marcus Aurelius. Ave Ceasar! Ave tanítóm! Mintha csak tegnap mondtad volna, hogy 40 éves koráig az ember mindent megél… Hát kedves tanítóm, így vagy úgy majdnem mindent. Vagy csak hiszi, hogy a minden az belefér egy mondatba, egy életbe, egy szívdobbanásba... 

I was in your arms, thinking I belonged there…

Kedves tanítóm! Emlékszem én arra, hogy nevetve mondtad a világ tragédiája, hogy két univerzumra, férfira és nőre bomlott, hogy attól a szent minutától a kettősség olyan vadul, tombolva él benne, hogy attól egyszerre kell ujjongani és zokogni. Főként, akkor, amikor ez a fene nagy golyóbison egyszer csak ott alszik veled a lelked női fele, a világod női szubsztanciája és édesen, mélyen alszik, te pedig ránézel az órára és mézes másodpercek peregnek és arcodon a világ legelégedettebb, legvégtelenebb mosolyával, de rettegve az elvesztésétől adod vissza magad vissza az isteni öntudatlanságának.

The gods may throw a dice, their minds as cold as ice, and someone way down here, loses someone dear…

Aztán a kijózanító, ócska, szürke, irigy hétköznapok addig mesterkednek, addig mocskolódnak, míg az égben, mennyben, odafent, odaát köttetett szent szándék, a szerelem vegytiszta formája, a négy kilences nemesféme rozsdállni nem kezd, amikor beleharap a kegyetlen valóság, a hitetlenség, a düh, a harag, a közhelyek érthetetlen trágyaszaga… Amikor a kéz a bilibe ér, amikor valaki felráz a vonaton és nemcsak álmod sincs már, de ellopták a jegyed, poggyászod, csak egy darab, kiszáradt szarként pattogsz a vagon közlekedőjén…

But tell me does she kiss, like I used to kiss you? Does it feel the same, when she calls your name?

És ebben a kurva kaszinóban, mindig van egy makulátlanabb, egy fiatalabb, egy szebb, okosabb, egy gazdagabb, egy jobban játszóbb, egy sármosabb, aki képes ígérni a lánynak, aki csodák csodája lehozza neki az égről az én számról ígért csillagokat… És ülhetsz akkor tengerparton, drága színházak páholyban, ülhetsz hasított bőr ülésen egy blikkfangos autó volánja mögött, lehetsz ismert, ünnepelt, vagy megvetett, lehetsz akármi, akkor már csak veszítesz, vesztes életet élhetsz. Vert had vagy, lógó orrú, szomorú bohóc, kovászos uborka szagú akaratod a szmokingod sem kendőzi. És telik, múlik az idő, ez az irigy, ez a mocskos, ez a haszontalan, akit hiába kérlelek, hát legalább azt a néhány hónapot játszd újra… Sam…

I apologize, if it makes you feel bad, seeing me so tense, no self-confidence, but you see, the winner takes it all…

Tudod te ki vagyok? Tudod te, hogy engem Ady Endre álmodott meg? Tudod te, hogy Neruda fiának fogadott, tudod te egyáltalán, hogy éjjelente angyalok törlik a könnyem? Tudod te, hogy már az egész kurva nagy világegyetem engem tutujgatna, ha nyitva hagynám az ajtómat? Persze, hogy tudod, ahogy azt is, hogy testem penészvirág. Szívem hét lakat alatt és mint megégett dzsentri úgy tekintek bajra és sikerre.

A kimerevített, nem túl őszinte mosolyom, a hiányod és a parttalan szerelmem édes gyermeke…

So the winner takes it all, and the the loser has to fall...