És lehet tagadni az írást. Lehet böjtölni szavakkal. Visszanyelni fonémákat és mint egy kartauzi megfogadni, hogy nem szól, nem beszél, nem nyilatkozik. Vagy ez már a szó-Ramadán, csak akkor beszélni, amikor lement a nap, de akkor reggelig szavalni. Az összes verset. Mi is a kedvenced? Tudom, hogy a Régimódi történetet kívülről tudod… Kálmánkát, meg a cukkerpakkert, meg azt, hogy milyen jó dolog, ha az ember már az élete elején tudja, milyen lesz a vége…

Édes istenem… Csak csöndben suttogok hozzád. Egy széles nagy, béka-mosollyal. Ma este futás közben, a szél beszélt hozzám, hozta az illatod dél felől és én úgy rohantam, mint egy gyerek. Úgy rohantam, mint aki most tudja meg; csak egy élete, csak egy szerelme lehet és már most, abban a szent minutában a bele szeretné mondani a durcás arcodba, hát mit tegyek, ha téged utalt ki nekem az égi hivatal? Mit tegyek, ha minden hibám, hülyeségem ellenére csak a törvény szerint futok utánad. Csak a törvény szerint…

És akkor ismét és ismét Kalkbrenner segít:

When it all turns wrong

There's no fault but mine

But it won't hit hard

Cause you let me shine

 And we build up castles

In the sky and in the sand

Design our own world

Ain't nobody understand

I found myself alive

In the palm of your hand

As long as we are flyin'

All this world ain't got no end…