Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Vasárnap van, most merek…

avagy, üzenet eltévelyedett prédikátoroknak

2019. november 24. - Cardinalis

Süt a Nap, 16 fok Nyíregyházán novemberben. Valaki aggódik. Ha úgy érzed tégy ellene, ne fűts, ne járj autóval, ne használj klímát, csökkentsd az ökológiai lábnyomod… Ennyit tehetsz és szólsz másoknak, hogy például töltsék ki az erről szóló kormányzati kommunikációt. Ennyit tehetsz. Te…

Süt a Nap, 16 fok. Valaki éppen jógázik, valaki éppen fut a Bujtosi tó körül. Edz, elmélyed, meditál, imádkozik. Valamiben hisz, valamit akar, jó vagy rossz célok felé halad? Csak az égiek tudják…

Ha valaki azt hiszi, hogy majd ő egyedül, itt ragyogó tekintetek és kamerák kereszttüzében megváltja a világot, kiűzi a gonoszt, démonokat és az összes rosszat a világból, hát annak kínáljunk egy puha fotelt, adjunk neki egy csésze teát és nyugtatót… mert nem fog sikerülni. Szóval tea, nyugtató. Ennyit tehetsz. Te. És nem biztatod tovább arra figyelmeddel, hogy sületlenségeket beszéljen. 

Ha léteznek is ezek a szemnek láthatatlan entitások, valaki tényleg elhiszi, valaki tényleg meg van győződve róla, hogy titkos mantrák ismételgetésével, legyőzi őket, fényes diadalban, majd ő lehet a  földi és égi seregek ura? Tényleg elhiszi, hogy képes rá? Mert akkor közelebb van kelethez, mint hinné. Akkor a reinkarnációban hisz...  

Sokat emlegetem Thomas Mann hősét, Düdülü bácsit… Aki esténként lemegy a pályaudvarra, feltartja a kezét és azt hiszi, hogy ő irányítja a vonatok forgalmát…

Hagyjuk meg az égieknek ezt a csatát, mi egyszerűen csak próbáljuk meg egymást szeretni, egymást elfogadni, felemelni, szállni tanítani.

Keresztény vagyok. Én úgy "űzök ördögöt és démont", hogy szeretek. Szeretek végtelenül, reménytelenül, lankadatlanul. Főleg karácsony előtt. Szeretek esőben, hóban, fagyban, ragyogó napsütésben. Szeretek fájdalomban, könnyben és szeretek örömben, nevetésben. Szeretem azt aki máshol, másnak született és szeretem azt, aki hic et nunc… Hiszek, szeretek és remélek. Szeretem az életem, az életed. Szeretem a hülyeséged, a bolondságod, a tévelygéseid. Szeretem azt, ahogy megvezetsz másokat, de felemelem a mutatóujjam; gyerek vagy…  

Neked is érdemes lenne a szeretet felől megközelíteni a  világot, ott nincsenek démonok, csak angyalok…

Dicsőség…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr6715322296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása