Mint vírus úgy terjed egy videó az interneten. A képsorok tanúsága szerint egy ember ajkából éppen egy jól megtermett rovarlárvát varázsol elő az orvos. A gyengébb idegzetűek azonnal elkapcsolnak és okádva szaladnak a mosdóba. Mások homlokot ráncolva, szemüket résnyire nyitva szenvedik végig a képsorokat. A látvány megdöbbentő. Mintha megelevenedve Ridley Scott filmje, az Alien. Az orvos valami krémszerűvel keni be a szerencsétlenül járt, erre a nyű megmozdul a bőr alatt és hogy levegőhöz jusson ki is tolja magát a bőr alól, ekkor ragadja meg csipeszével az orvos és szép lassan egy májusi cserebogár pajorjához hasonlatos, undorító ízét húz ki a feldagadt szájú páciensből…
A Face videója szerint így jár az, aki nem mossa meg a dobozos kóla alukannáját, na meg minden balfék, aki nem vigyáz magára. Pedig a filmen látható hátborzongató és hányinger keltő Alien egy viszonylag gyakori faj egyede. A bagócslégy lárvájáról van szó…
Ez a rossz hírű és veszélyes rovar Közép- és Dél-Amerikában őshonos. Arrafelé a trópusi esőerdők szélein, dimbes-dombos területeken található meg. Az eddigi megfigyelések alapján a tengerszint feletti 160 métertől egészen a 3000 méteres hegyeikig mindenütt képes megélni. A kifejlett légy 1,5 centiméter hosszú, széles, kékesszürke, erős szárnyakkal rendelkezik. A madarak, baromfik és a szarvasmarhák fontos élősködője, de akár az embert is megtámadja.
Ez a „jószág” a szaporodásához használja fel az emlősöket, így akár az embert is. A nőstény elkap egy nappali kirajzású ízeltlábút, pl. szúnyogot, atkát, kullancsot, és petéit annak hasára rakja, mely mint egy hordár cipeli azokat. Rászállva egy meleg vérű állatra vagy emberre, annak átadja azokat. A peték azonnal kikelnek a bőrön, majd a lárvák behatolnak a bőrbe, ahol tovább fejlődnek és furunkulus-szerű elváltozást okoznak. A „kelés” közepén található nyíláson át lélegzik a lárva és bűzös váladékot bocsát ki. A behatolás általában a ruha által nem fedett területen, pl. a karon és leggyakrabban a fejen történik, de a lárva akár a ruhán keresztül is képes magának utat találni…
Az emberbagócs mellett legalább 150-féle bagócslegyet ismer a szakirodalom. Közös tulajdonságuk, hogy lárváik egyes emlősök testében fejlődnek ki. Őzeink és szarvasaink, valamint a jávor-, és rénszarvas élősködői a Cephenomyia és Pharyngomyia fajok. Elsősorban gazdáik garatüregében fejlődnek, ezért garatbagócsoknak nevezik őket. Meleg nyári napok kora délutáni óráiban gyakran rajzanak násztáncukat járva a bagócsok tornyok vagy hegycsúcsok közelében.
A legfeljebb két vagy három hétig élő nőstények elevenszülők. Ivarkészülékük vakzsákjában fejlődő, s az olykor ötszázat is elérő fiatal lárvákat a nőstény repülés közben hozza világra, s valósággal ráspricceli a gazdaállat orrtájékára. A kis nyüvek a következő év márciusáig a szaglóizmok nyálkahártyáján élnek anélkül, hogy nagyságukban lényegesen változnának. A második és harmadik lárva állapotú alakjaik, a belső orrnyílásokban, a garatüregben és a nyelv tövében élősködnek. Ezek nagysága már tetemes: 4 cm-re is megnőnek. Légzési és nyelési nehézségeket okoznak, ennek következtében a gazdaállat növekedésében visszamarad, testsúlya csökken, és a fertőző betegségekkel szemben kevésbé ellenállóvá válik. Az agancs gyenge vagy torz növekedése is gyakran utal bagócsfertőzésre. A bábozódásra érett lárvákat a szarvas vagy az őz kitüsszögi, s azok befúrják magukat a talajba, ahonnan 3 -5 hétig tartó báb állapot után bújnak ki a kifejlett bagócsok. A garatbagócsok meglehetősen gyakoriak. Kimutatták pl., hogy a hajdani Csehszlovákiában az őzállomány 50%-a volt fertőzve az őzbagócs (Cephenomyia stimulator) lárváival.
Egy biztos megfelelő higiéniával Európában nem jelent veszélyt a bagócslégy az emberre. Ha mégis megtörténne a baj, érdemes orvoshoz fordulni. Szerencsére a viszketés és undor mellett, a bagócs okozta seb maradandó károsodás nélkül gyógyul.
