Marha sül. Kérget kapott a fehérpecsenye, mint egy szép darab sertésszűz és közben Taylor Swift zenél a konyhában. Ő issza meg az utolsó pohár Dortmundból csempészett Gigondas-t. November királya vagyok. A három napos ünnep összefolyik, mint a borok és a hűtőből egy UFO-t megülő nyúllal Bolyki Egri csillag szalad az égre. Azon mosolygok, hogy édesapám, - annak idején - meg volt győződve arról, hogy péntekenként azért vagyok annyira fáradt, mert biztosan „szívunk” valamit. Édes istenem… Hát nem is aludtunk. Főként csütörtökről péntekre virradón. Zakatolt velünk a Metro klub és égig ért a világ. Most míg a marha izzad kiállok a pohár borral az erkélyre és mosolygok. Nevetek bele a világba. Ebbe a fénytől fosztott, ebbe a szerelemtől foszlott, esőtől csillogó világba. Nyíregyháza ma a nedvességtől smaragd város. A szigorúbb, hűségesebb fák még őrzik a bolond nyárt, őrzik a mézes, kurta éjjeleket, amikor egy biciklin órákig köröztem a tó körül és minden békát név szerint köszöntöttem.
Te, hát én szeretek élni! El sem tudom Neked mondani, mennyire. El sem tudom mondani, hányszor mondok imát érted, hányszor húzogatom úgy a csillagokat az égen, hogy a Te neved ragyogjon oldschool csillagképek helyett…
És akkor Taylor ahhoz a sorhoz ér, hogy Can I go where you go?/Can we always be this close forever and ever? és akkor, pont akkor belekortyolok ebbe az Egri csillagba és nagy vigyori béka lesz belőlem. Egy nagy széles mosollyal operáló zöld béka. Zsolti a béka és kuruttyolok ebbe a novemberi estébe, ebbe az esőszagú éjszakába ebbe a marhajó éjszakába és felkiáltok a mennyországba, köszönöm Istenem, köszönöm, köszönöm és úgy iszom a bort, mintha nem lenne holnap…
Egy hete ilyenkor még Londonban… Egy hete ilyenkor még a Hyde park szélén hallgattam, hogy
And I'm highly suspicious that everyone who sees you wants you/I've loved you three summers now, honey, but I want 'em all/Can I go where you go?
