Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Harmadik esély...

2019. augusztus 22. - Cardinalis

- Nagyképű, öntelt, arrogáns és olyan beképzelt, hogy elviselhetetlen! Jól megérdemelte ezt az újabb slamasztikát – bosszankodott a fehér ruhás. Fején sapka, szája előtt maszk. Drága szemüvegkerete jó ízlésről, jómódról, kifinomultságról tanúskodott. Szemében azonban a harag égett. Haragudott az előtte fekvő páciensre. Már harmadik alkalommal került eléjük. A berendezések tökéletesen átvilágították, az ultramodern diagnosztika előtt semmi maradt rejtve. Sem gondolatok, sem hátsó szándékok.

- Ettől függetlenül vissza fogjuk küldeni! – mondta másik és szájmaszk ellenére is hallani lehetett a hangján hogy vigyorog, miközben a hangokat formálja.  

- Hogy az a… Vissza fogjuk küldeni? Még ilyet!?! Ezt a szemétládát? Ezt, akinek mi most harmadjára adunk esélyt? Ezt az utolsó ganajtúrót, aki képes volt úgy összetörni, annak a szép lánynak a szívét? Aki többször kapott esélyt, mint egy regiment hadsereg összes katonája egyszerre. Ennek még ad a Főnök egy újabb esélyt??? Ennek??? – méltatlankodott a haragos. Homlokán a hirtelen felindultság hideg verejtékcseppjei jelentek meg.  

- A Főnök szerint, megérdemli az újabb esélyt…- mondta a kolléga, miközben meghúzta a vállát és az egyik műszert állítgatta. – Azt mondják a szíve tiszta. Csak hát hogyismondjam..?

- Na ne gondolja, hogy ezt nekem meg tudja magyarázni! Egyszerűen a Főnök szeret játszani. Csak erről van szó. Vannak kegyeltjei. Vannak olyanok, akiket imád szerepeltetni a szappanoperájában. És ez nem fair! –  vörös lett a feje az indulattól.

- Azt ugye tudja kolléga, hogy ez már istenkáromlás – mosolygott a másik. – Látja semmi baja a szívének. A kis Hippokratész-kollégák most ott értetlenkednek, hogy ilyet még nem pipáltak. Harmadik szívroham. Kollapszussal. Vijjogó mentőautóval. A pasika holnap meg azt sem tudja, hol ébred. Aztán majd ismét megfogadja, hogy sokkal jobb ember lesz, hetekig bújja majd a Bibliát és jár a pap haverjaihoz gyónni. Pedig, ha tudná, hogy a Főnök keveri a lapjait…

- Ezért mondom, hogy nem fair. Ide kell rendelni. Elénk. Majd én kezelésbe veszem. És nem bánok majd vele kesztyűs kézzel! Az a kislány meg legalább…

- Hagyja már abba! – az eddig viccelődő most elveszítette a béketűrést. – Pontosan tudjuk, hogy mit követett el. Hörcsög. Sose elég senki, semmi. Mindig többet és többet akar. De nézzen már erre a képernyőre? – mutatott az egyik monitorra. – Látja, amit látok? Ez legfeljebb egy balfék. Nem egy bűnöző!!! Látja mennyire szereti azt a lányt? Látja? Kiakad a műszer! És tudja én igazat adok a Főnöknek. Ezek ketten úgy nevelik egymást még akkor is, amikor nincsenek együtt, mintha egy bentlakásos iskolába küldenénk őket. Ezek ketten olyan hatással vannak egymásra, amire alig akad példa a történelemben. Úgy csiszolják egymás lelkét közelből és távolból, hogy attól elkezdtem őket irigyelni. Maga azt nem fogja fel, hogy a Főnök eszközei sokkal kifinomultabbak, mint a mi technokrata tudományunk. Ehhez nagyon ért. És látja, amit én látok? Ez a pasi, már két nap múlva olyat ír majd, amitől mindannyian, lent és fent, közelebb kerülünk a terv beteljesedéséhez…

- Maga javíthatatlanul optimista! Maga figyelmen kívül hagyja a tudományos tapasztalatokat – felelt a másik és részéről lezártnak tekintette az ügyet.

- Maga pedig még úgy sem hisz ebben a kísérletben, hogy már ismeri a dolgok végső kimenetelét. Ez hiba, kedves kolléga!

- Na, akkor csak hozza össze őket ismét a Főnök! – mondta lekicsinylően - Játsszon még velük! Csiszolgassa ezeket a gyémántokat. Hagyja összetörni őket, aztán ragasztgassa a lelküket, mintha műanyag játékok lennének… - és azzal hátat fordított a kollégának…

- Én azért szurkolok – kiáltott utána a másik. – Nekem tetszenek ezek a hirtelen és vad fordulatok. Ezek az éles kanyarok. Ezek az átforgolódott éjszakák. Tévedések. Nagy jelenetek és tányércsapkodások. És valahogy várom, hogy újból találkozzanak és fityiszt mutassanak a maga korlátolt tudományos törvényszerűségeinek.

Ahogy befejezte a mondatot, egy kódot adott meg a számítógépnek. Abban a pillanatban odalent az intenzíven kisimult a pácines körül tüsténkedő főorvos homloka. A beteget sikerült visszahozni a klinikai halálból…    

(kötelező irodalom)

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr4315020576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása