Hol volt, hol nem volt Nyíregyházán, az Orosi út mellett békésen, ábrándosan teltek a hétköznapok a festői Keleti-lakótelepen. Az itt élők a tv villódzó világából azt látták, hogy máshol összkomfortos, amerikai típusú villák udvarára medencéket építettnek, vagy ha nem akarják ekkora költségbe verni magukat, akkor legalább az „teszkóobisparmetroosan” áruházak lenyűgöző kínálatából vesznek egy kerti medencét és abban ejtőznek az ordenáré kánikula idején.

Az őszintét kimondva, mert az utca népe errefelé szemérmes, és csak itt lehet megtenni, ezen a vadkeleti álomhelyen a lakások egy részében sem víz, sem villany nincs. A szakértők szívük szerint már rég felszámolták volna ezt az eufemizálva is csak gettónak hívott telepet, de egyelőre erre pénz és elhelyezés hiányában nincs lehetőség. Pedig a nyíregyházi favella-sor alatt meghúzódó „telkeket” jóárasítani is lehetne, de ahhoz sok-sok csillagnak kellene szerencsésen együtt állni a Tüzér utca feletti égen.

Maradjunk annyiban, hogy az egyik „bér”-lakás tulajdonosa merészet álmodott. Vett egy három méter átmérőjű medencét. Annak rendje és módja szerint felfújta a felfújható részét, majd átment a szomszédokhoz, hogy markos legényeket keressen.

Az a remek ötlete támadt, hogy a spanokkal együtt elmennek az Orosi úti közkúthoz, megtöltik a medencét, majd kézben hazaviszik. Mint a krumplit, vagy a kenyeret. 

Így is lett. Vitték a medencét, egy rövid slag közreműködésével, meg hideg sörök társaságában elkezdték a feltöltést. Már egy óra simán eltelt, amikor a térség postása észrevette a társasági életet, meg a forgalmas utca képét megbolondító medencét, és kérdőre vonta az akkor már egyre vidámabb kompániát.

Azok őszintén feleltek. Otthon nincs víz, itt a közkúton van. Megtöltik a medencét, majd megragadják és hazaviszik… A postás csendesen mosolyodott el. Majd közölte, hogy megsüvegelendő a szándék, de 100 liter víz, az barátok között is egy mázsa és abba a medencébe meg 300 liter víz úgy tűnik el, mint a pinty.

A kompánia nézett, mint csipás macska a szemészeten, de már erősre itták magukat és a harmadáig telt medencét megragadva akarták demonstrálni, hogy ördögi tervüket némi nehezített cipekedés nem tudja meghiúsítani.

Akkor pislogtak csak igazán, amikor meg sem bírták mozdítani a medencét.

- Nincs fogás rajta, azé’ nem megy – mondta Winettou, majd hozzáfűzte; - Öntsünk ki egy keveset belőle, úgy vigyük haza, aztán majd vödörrel, kupával teletöltjük…

Mondanom sem kell, hogy a víz nagy része az aszfalton végezte. A medencét úgy cipelték üggyel-bajjal haza, hogy éppen csak az alján lötyögött valami. A pulyák megörültek a víz- és medencehordóknak, de amikor az örömforrás elhelyezésre került, már lefelé görbült a szájuk. Még a lábuk sem tudták benne megmosni…

A tulajdonos, most hosszú slagot keres a szomszédoknál. Nagyon hosszút… Olyan másfél kilométerest.