Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Mi a titka a "görög" papok népszerűségének?

2019. július 08. - Cardinalis
Telefonbeszélgetés két újságíró között...
- Kellene nekem egy nagycsaládos, interjúra. 4-5 gyerekkel. 
- Csak egy ilyet tudok, egy görög papot. 
(kis szünet)
- Jó... (bizonytalanul mondja) - jó lesz, de tud magyarul?

Az ország egykor legszegényebb, legelesettebb „kisegyházából”, mára a legprogresszívebb felekezetté vált a görögkatolikus egyház. Legalább is Kelet-Magyarországon. Sokak szemében megmagyarázhatatlan jelenség ez, hiszen a „görögök” ortodox módon, hűen őrzik, védik és ápolják évezredes hagyományaikat. Ezek a hagyományok pedig egyáltalán nem könnyűek. Egy görög liturgia bonyolult, végig kell énekelni és nem tűri a passzivitást. A laikusok számára ezért talán érthetetlen, hogyan lehet ennyire „népszerű” egy felekezet, miközben a görögkatolikus templomokban a kívülállóknak felfoghatatlan módon, még a Bibliát is énekelve olvassák fel, a hívek tornaórát megszégyenítő módon, egy rugóra állnak fel és ülnek le, na és persze vetik a keresztet, mintha csak krumpli volna. A nép, az istenadta nép közben pedig nevetve fűzi hozzá, a „görög” templomi menyegző legendásan hosszú, és a menyasszonyt, meg a vőlegényt még meg is koronázzák közben.  

Mindezek ellenére, a görögkatolikusok büszkén vallják hitüket, élők és lüktetők az egyházközségeik és a templomokat nem csak a „sátras” ünnepek idején töltik meg. Arról sem lehet hallani, hogy a „görögöknél” paphiány lenne, a görögkatolikusok iskolákba pedig a túljelentkezés miatt nem is olyan egyszerű bejutni.  

A „szakértők” azt mondják, hogy a görögkatolikus sikerek és népszerűség mögött a papságuk áll. Az a papság, amelynek átlagéletkora alig több mint 40 év. Ebből pedig az következik, hogy ortodox hagyományok (külsőségek) mögött progresszív, fiatalos, kreatív és innovatív egyházfik állnak. Olyan papok, akik felszentelésük előtt nősülhetnek, akik sok esetben nagycsaládosok és ebből adódóan nagyon is jól értik a hétköznapi emberek életét, problémáit és örömeit.

Persze mondhatnánk, hogy a református, meg az evangélikus papok is nősülhetnek, de valahogy közösségépítésben, közösségformálásban egyelőre (tisztelet a kivételnek) elmaradnak a görögök mögött…

Több faluban is kérdezősködtem, hogy a gyerekek melyik felekezet papját szeretik a legjobban. Szinte kivétel nélkül a görög papra esett a választás. Amikor arról faggattam egy  faluban az ott élőket, hogy mi ennek a titka, egy idősebb úriember nagyot kortyolt a csapolt söréből majd ezt mondta:

- Na, ide ügyeljen. Nekünk van egy 65 éves, református papunk. Mogorva, rigorózus ember. Az olyan szigorú a gyerekekkel, mintha katonatiszt vóna. Nagy autóval jár, sose köszön előre, de azt elvárja, hogy köszönjenek neki. A görög pap még a Jehováknak is előre köszön, ahogy kijön a templomból rövid gatyát húz, elmegy a pulyákkal focizni. Tábort szervez nekik, minden nyáron. Egy szakadt, régi járgánnyal jár, abban hordja a családját. Négy gyereke van. És tudja ennek ellenére, foci után jár a csoki, meg a fagyi az összes gyereknek. Na, akkor, maga szerint melyiket szeretik jobban? Félreértés ne essék, a református pap is rendes ember, de a pulyával a görög tud bánni!

Édesanyám, aki rendes református asszony, most nagyot koppintana a fejemre, hogy ne általánosítsak. Bizonyosan van olyan falu, ahol a református pap a népszerűbb és most ebben a pillanatban kellene befejeznem, ezt a méltatlan és minden tudományos alapot nélkülöző népszerűségi versenyt.

Ám az biztos, a görögök tudnak valamit. Ez az éppen csak fennmaradt, egykor Róma által csak politikai okokból megtűrt felekezet ma köszöni szépen, jól van, él és virul.  2015 óta ráadásul a Hajdúdorogi Egyházmegyéből egy három püspökségből álló Metropólia lett. Debreceni, miskolci, nyíregyházi székhellyel működik a görög érsekség és ugyan őszintén megvallva még nagy egy picit a metropólia-zakó, de a szándékok kegyesek és komoly munka folyik a háttérben, hogy az egyházszervezés nehézségeit, izzadságszag nélkül abszolválják.

A Szentatya döntése értelmében a Metropólia központja Debrecen lett, amit leginkább a hívek furcsállottak. 1914-ben egy rossz emlékű merénylet (link) miatt ugyanis otthagyták a Cívis várost és onnantól kezdve Nyíregyházára koncentráltak. Óvodától főiskoláig alakítottak ki itt intézményeket és a hívek száma is itt a legjelentősebb.

Ám meglehet, hogy mégsem elvesztegetett idő és energia új esélyt adni Debrecennek. A város ugyanis az elmúlt 3 évtizedben új szárnyakat kapott és a betelepülések miatt egyre komolyabb görögkatolikus közösség él a Hajdúság fővárosában.  

Isten malmai lassan őrölnek, így aztán a görögök csillagának is van még ideje felkúszni a debreceni égre. A receptet ott is jól ismerik; alázatos, okos, jól felkészült, ember- és családszerető papokra van szükség nemcsak a "görög-fészek"  Hajdúdorogon, hanem Debrecen városában is. Szorosan együtt kell működni a történelmi egyházakkal, támogatni a nagyobb testvéreket, a római katolikusokat és persze nem feledni, hogy a pulykakakasok városa nyakas, református vidék, ahol egyelőre az Áldás, békesség van többségen, de azért maradjunk annyiban, hogy alakul a Dicsőség is…

      

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr9214932562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása