Péntek. Valami zenél bennem. Lehet a május, de az is lehet, hogy csak a szív dobbanása, fura szimfóniája. Örökké tartana? Ó, dehogy. Semmi. Epizódok. Részletek. Az örök mellékszereplők vagyunk. Legyen bármilyen jó is az alakításunk. A kicsik, a másodhegedűsök zümmögő önvallomása, himnusza ez. És állunk a kőfal előtt, állunk a tenger előtt. Várunk Mózesre, Krisztusra. Várunk, hogy még a mi életünkben eljöjjön az aranykor. Pedig lehet, hogy minden rajtunk múlik... Megváltás, az atomokon túli élet. Lehet, hogy rajtunk múlik? Hogy is mondja Tandori, hát rajtam nem múljon...