Vitkai Éva egy angyal. Sokadszor bizonyítja. Egyrészt mert nőből van és működnek benne olyan finom empatikus érzések, amire csak két X kromoszóma képes. Másrészt azt hiszem, az elmúlt években összegyűjtött tapasztaltokkal, képes átlátni a Jósa András Oktatókórház összes csodafaktorát. Mert ilyen is van. Sok, sok emberség, barátság, együtérzés és akarat.

Felajánlotta, hogy segít nekem új bokát keresni. Mint a mesében. És előre megírta a happy endet hozzá…

Dr. Szim János, főorvoshoz ajánlott be, aki kedvesen és nagy szakmai hozzáértéssel tanulmányozta a leleteimet. Német bokát ajánlott a figyelmembe. Fűzős, tépőzáras. Okos bokaortézis. Otto Bock(a). Szigorúan, de kényelmesen tart, és még a sarkán is van egy kis okosság, hogy finoman érkezzek az anyaföldre. Itt emelném ki, hogy a főorvos úr, milyen készségesen áll rendelkezésre, milyen alaposan mondta el, milyen lehetőségeim adottak a gyors gyógyuláshoz. Köszönöm! A főorvos nem javasolta a gipszet, de a nyugalmat, pihenést még igen. Megnyugtatott, szépen gyógyul a bokám és nagyon szerencsés a törésem. Lehet-e egy törés szerencsés?

Intermezzo: Dr. Noviczki Miklós (alias Miki), főorvos úrral itt a Messengeren konzultáltunk. A szerencsés törést, ő is nyomatékosan kiemelte. Kezdem megtisztelve érezni magam. Ha már törik az ember bokája, akkor szerencsésen törjön! A kutyafáját! Ne hülyéskedjen, szalag ne szakadjon, ne legyen szilánkos, darabos, nyílt meg a jó ég tudja milyen elrettentő változat. Ha már törik, akkor méltósággal, büszkeséggel és fenemód nagy szerencsével törjön. Érezze át a paciens, hogy az őrangyala a helyén volt. Hogy nem hiába töpped a négy fal között. Húzza ki magát, egy ilyen, szuper, egészséges törés után!

Ma újra megjártam a kórházat. Ma újra meglátogattam az SZTK-t. És ma valahogy minden másképp történt. Szabó Gergő barátom volt az „úrvezető” és a kórházban rá is csodálkoztunk, hogy saját szemünkkel látunk angyalokat. Angyalokat, akik naponta 8 órában szembesülnek panaszokkal, betegekkel, fájdalommal és elesettséggel. Angyalokat, aki nem egyszer szemrevalóan, mosolyogva, le nem merülő, el nem fogyó hittel, hűen végzik a  munkájuk. Itt vannak, nekünk, velünk. Nem ülnek fel az első Nyugatra tartó repülőgépre, hanem reggel amikor gorombán kelt a vekker elindulnak a Szent István vagy a Bocskai utca felé...  

Köszönöm a mai napot! Köszönöm az angyaloknak a támogatást, a mosolyt! Köszönöm, hogy vagytok!