Van egy barátom. Egy pap. Egyszer egy keserű nyáron kinyitotta nekem a templomot. Azt mondta, amíg imádkozom, az enyém. De használjam okosan. A templomban hűvös volt és harapni lehetett a csöndet. Én rólad beszéltem a Jóistennek. Elmondtam miért szeretlek, elmondtam milyen a hajad színe, milyen, amikor mellettem alszol és ha álmodban nézlek bennem megnő a mennyország. Azt is eldadogtam, miért hagytál el. Aztán a szemedről beszéltem. Olyan senkinek nincs. Annak a két szemnek a világon párja sincs. Beszéltem neki, hogy tudod, miért zárják be ünnep idején a szárnyas oltárt, és hogy úgy mondasz verset, ahogy senki más. Olyan vagy mint a vihar, minden csókod letarol, lecsupaszít és újra és újra ki akarom állni. Úgy ölelsz át, ahogy a filmeken, szenvedéllyel, végtelenül és ha a fürdőkádban felnevetsz az irigy szomszéd felcsenget, mert képtelen boldog lenni. Magam láttam meg benned. A templom kövén ülve mondogattam, hogyha lányom lenne, azért szeretném, mert Rád hasonlítana. A lányomba is szerelmes lennék… A Jóisten sokáig hallgatott. Nem felelt. Nem mondott semmit. Nem is üzent. Van egy barátom, egy pap. Még korábban meg is gyóntatott. Nagycsütörtök volt. Feloldozott. Azt mondta az lesz a büntetésem, hogy mindenkit meg kell nevettetnem, akivel csak találkozom…
Van egy barátom. Mester. Szakács. Amikor a keserű nyáron a tükörben már nem láttam a tükörképem, felhívott. Azt mondta, menjünk el a hegyekbe. Csodát mutat nekem. Kimentünk egy tengerszem szélére és akkor ott, a víztükörben újra megláttam a magam. Van egy barátom. Szakács. Azt mondta szeretsz. Nekem csak folyt a könnyem. Azt hittem vigasztal. Megkérdezte, hogy milyen volt a szerelmünk íze. Hosszú hetek után nekem megeredt a nyelvem. Elmeséltem neki, mondtam, hogy olyan mint a húslevesed, a sült húsod és annak a bazsalikomnak az íze, amit Te ültettél az ablakomba. Van egy barátom. Szakács. Hosszan hümmögött. Másnap úgy főzött, ahogy meséltem neki. Azóta mindenki szerelmes, aki nála eszik…
Van egy unokatestvérem. Németországban él. Amikor miattad a legsötétebb erdőben kódorogtam, utánam jött. Aztán elhívott magához. Jó messze mentünk. Felhők felett. Közel a Naphoz. Amikor leszálltunk, nagy, ódon házak, drága üzletek között mászkáltunk napokig. Nagyokat ettünk és rajnai rizlinget ittunk. Van egy unokatestvérem, megmutatta, hogyan kell élni. Elmondta, hogyan kell nőt szeretni és nevetni. Nevetni ezen a bolond életen… Van egy unokatestvérem. Szeret táncolni. Tud is! Eltáncolná a szerelmünket, bármilyen csacska is!
Van egy életem. Egyetlen. Neked adom. Csak úgy vidd el. Csinálj vele, amit csak akarsz. Van egy életem. A tied…
