A Bundestagban 1000 forint egy menü, a sógorok parlamentjében a Dr. Karl-Renner-Ringen 1500 forint. Brüsszelben, Strasbourgban pedig olyan „kedvezményes”, hogy az már korábban is kiverte a biztosítékot. Budapest ebben a kérdésben már korábban (is) felzárkózott. Az Országház kantinjában eddig is érdemes volt ebédelni, ahogy most a Várban is…

A kérdés csak az, hogy jóízű-e tud lenni az a falat, ami mögött csupán az áll, hogy az igazán zsíros állami megrendeléseknél kiemelt legyen egy-egy vendéglátó… Nem akarom elhinni, hogy a majdnem ingyenebéd diétára fogott ára ilyen jól esik, hogy ilyen olcsó lenne a bársonyszékben érlelődő hús, hogy senki nem lázad fel; engem bizony ne alázzanak meg, hisz van nekem rendes „állami” fizetésem…

Sajnálom Gundeléket. Sajnálom, hogy most az izzó szemű tömeg leveszi róluk még a keresztvizet is. De tessék belátni, a vérbő kapitalizmusban, ahol a túlórára is egyre nagyobb az igény, ott nincs és nem lehet „majdnem” ingyen az ebéd…