Szorít az idő. Tőri a szívem a lelkem, mint egy rossz, nyavalyás cipő. Szorít az idő. Sose még ennyire. Nem attól félek, hogy itt a vég. Attól tartok, hogy nem Te fogod a kezem. Pedig nem félek. Már azon is túl vagyok. Megnyugodtam. Már nem veszíthetlek el. Már az is megtörtént. Szoroztam nullával…

(...egy "nem túl eredeti" levél első, nyilvános utánközlése...) Herr József! Megkaptam versének fordítását, amit nagyon köszönök. Megfogadom a tanácsát. Mesélek. Talán nem úgy, ahogy Ön azt várná tőlem, de szaggatva, pulzálva, vissza-visszapörgetve éveket, eseményeket, örömöket és fájdalmakat kap…

Honnan van még bennem tűz, amikor az utolsó gyufám is eláztattad a nyári esőkben? Honnan van bennem akarat, amikor láncfűrésszel vágtad le kezemet, lábamat? Honnan van bennem érzés, amikor a néma hetek alatt megtanultam gyűlölni az összes érzést? Mitől dobog a szív, amikor darabjaira hullott és a…

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak…