Nagy, kék vizek partján ülve, napokig lehet bámulni a Lelket. Azt hinné az ember, hogy csendes, pedig kabócahangon zsong, a fák között sustorog, kint a nyílt vízen pedig csapkod és öreg motorokban berreg. A boldogoknak euforikus percet okoz, a kóborgóknak meg kezet nyújt...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
